Mi történhetett, hogy a gyerekem bukásra áll matematikából?

Van egy alapvető probléma a matematika oktatással, meg úgy az oktatással önmagával. Viszont a matematikánál ez halmozottan jelentkezik, hiszen ha nem ismered a szorzás sajátosságait, a hatványozást sem fogod érteni. Viszont ha nem ismered a Honfoglalást, attól még a francia forradalmat meg tudod tanulni.

A probléma az, hogy az iskola igyekszik felmérni a tudást. Ez érthető is, valamilyen módon mégis csak fel kell mérni, hogy a gyerek megtanulta-e a tananyagot, vagy sem. Viszont emiatt a cél az a jó jegy produkálása, az adott feladat megoldása. Bármi áron…

A matekkal az a gond, hogy ahhoz, hogy eligazodj a matematika világában, ahhoz érteni kell. No mármost szépen be lehet magolni azt például, hogy „törttel úgy osztunk, hogy a reciprokkal szorzunk”. Be lehet magolni, mint egy receptet, lehet használni, anélkül, hogy tulajdonképpen értenéd, hogy mit csinálsz, hogy miért pont úgy kell csinálni. Mikor a diák felel, dolgozatot ír, használja is szépen ezt a receptet, megoldja a feladatot, a tanár meg nehezen tud különbséget tenni aközött, hogy valóban megértette a művelet mibenlétét, lényegét, azt, amit valójában reprezentál, vagy csak használt egy receptet, amiből egy kukkot nem értett.

Ezzel így sok ideig el is lehet egyébként lenni. Vannak, akik évekig négyes-ötös jegyeket szereznek matematikából, anélkül, hogy valójában megértettek volna belőle bármit is. Nagyon-nagyon nehéz ezt felderíteni, és nem csak azért, mert egy tanárra jut 2-3 tucat diák, így nincs rá idő, hanem egy az egyben is nehéz felderíteni, hogy a diák hol akadt el, hol vesztette el a fonalat, hol vált számára a matematika valamiféle elvárássá, amit teljesíteni kell, anélkül, hogy megértette volna, hogy a matematikai műveletek, összefüggések milyen valós, tényleges jelenségeket írnak le. Azért is nehéz egyébként a dolog, mert a diák sincs tudatában annak, hogy elvesztette volna a fonalat, illetve hogy hol vesztette el a fonalat. Nem tud különbséget tenni megértés, és bemagolás között. Ehhez jóval nagyobb tudás kell, hogy ezt belássa.

A tanár is lehet persze rossz, de jó eséllyel nem az éppen aktuális tananyaggal van a gond, hanem jóval régebbi probléma következményei jelennek meg. Mit lehet tenni? Alapvetően két út van:

1. Az egyik, hogy van egy korrepetáló tanár, aki beleveri a diákba az éppen aktuális tananyag receptjeit. Előnye, hogy relatíve gyorsabb megoldás. Hátránya, hogy valójában nem oldja meg a problémát, a diáknak a továbbiakban is problémája lesz folyamatosan a matekkal. Illetve elég kínkeserves lesz a diák számára is, hiszen számára értelmetlen, érthetetlen dolgokat kell begyakorolnia.

2. A másik út, hogy egy korrepetáló tanár szépen visszamegy akár az általános iskola második osztályáig, és megpróbál rájönni, hogy hol vesztette el a fonalat, megpróbálja onnan felgöngyölíteni az egészet. Az előnye, hogy tényleges megértéshez, valódi felismerésekhez fog vezetni. Hátránya, hogy lassú folyamat, akár egy, vagy két évig is eltarthat, ráadásul az éppen aktuális tananyagra nincs akkora hatása, tehát a diák jegyeiben nem fog feltétlenül rövid- és középtávon megjelenni a korrepetálás eredménye. Meg persze lehet a kettőt ötvözni, csak úgy még lassabb lehet a tényleges megértés, hiszen kétfelé kell koncentrálni.