Szerintetek le lehet gyözni vagy ez bolondsag jele?!

> Szerintetek le lehet gyözni vagy ez bolondsag jele?!

Nem bolondság, nem őrültél meg, nem vagy értelmi fogyatékos ettől, valószínű más téren teljesen racionálisan tudsz gondolkodni, lehetsz művelt, intelligens, kreatív, minden szempontból lehetsz hasznos, értékes tagja a társadalomnak, vagy nem kevésbé értéktelen, mint bárki más. De tudni kell, hogy az emberi agy is csak egy testrészt, lehetnek működési problémái. Akinek mondjuk eltört a karja, az attól még nem béna, nem ügyetlen, csak éppen van egy működési probléma a karjával, ami gyógyítható.

Viszont beteg vagy, ezt el kell fogadnod. Kényszerbeteg. Nem őrült, nem bolond, csak kényszerbeteg. Ez nem a te hibád, nem fogyatékosságod ez. Ha ezt képes vagy felfogni, és magadra ennek fényében nézni, akkor vagy képes továbblépni, segítséget kérni. (Az emberek kb. 2-3%-a küzd ilyen jellegű pszichés problémával, vannak kényszercselekvései, kényszergondolatai. Van, akinél ez gyengébb, amivel együtt lehet élni, van, akinél ez megkeserítheti az illető életét.)

Valószínű orvosi segítség nélkül nem fogod tudni legyőzni. Megpróbálhatod, de eléggé valószínű, hogy ezt egyedül nem fogod tudni megoldani. Úgy racionálisan átgondolva te is tudod, hogy attól, hogy valaki ülve ír, vagy ülve eszik, attól még nem fog lebénulni. Miért bénulna le? Utána fel tud állni, éli tovább az életét. Mekkora az esélye annak, hogy amitől félsz, az valóban bekövetkezik? Senkivel nem történik meg, csak pont veled? És mekkora az esélye annak, hogy pont azzal védheted meg magad a lebénulástól, hogy állva végzel bizonyos tevékenységeket? Állva nem lehet lebénulni? De igen.(Sőt racionálisan belegondolva pont az állás veszélyes, hiszen így nagyobb eséllyel terhelődik a lábad.)

Igen ám, csak ennek a kényszerbetegségnek pont az a lényege, hogy egy adott szituációban hiába tudod mindezt racionálisan, éppen ott és akkor nem racionálisan gondolkodsz erről, éppen akkor szorongást vált ki a szituáció, és ezt a szorongást csökkentendő, vagy megszüntetendő csinálsz „valamit”, legyen az racionális, vagy irracionális, és ettől megkönnyebbülsz, vagy kevésbé szorongsz. (Végül is ilyen szempontból a cselekedet önmagában racionális reakció, maga a szorongás érzete az, ami nem racionális.)

Hogy lehet ezt legyőzni? Erre egy szakembernek megvannak a megfelelő pszichoterápiás módszerei. De nagy valószínűséggel ez önmagában nem biztos, hogy célravezető, szükséges lehet gyógyszeres kezelés is, ami oldja a szorongást, ami az adott rituálé, kényszeres cselekvés meg nem tételéből fakad. Ez alkalmasint egy hosszú, bizonyos szempontból macerás gyógyulási út, ami akár évekig is eltarthat, de érdemes kitartani, mert így pár év múlva gyógyultan jöhetsz ki a dologból, aki képes normális életet élni, olyan könnyedén leülni egy vacsorához, ahogy bárki más. Ha viszont nem mész végig az úton, akkor akár egész életedben végigkísérhet ez a kényszeresség, sőt rosszabbá is válhat, egyre bonyolultabb, hosszadalmasabb, kényelmetlenebb rituálékat alakíthatsz ki magadban, és ezeket ismételve berögzül.

Szóval semmi gond nincs. Menj el egy orvoshoz, akár a körzeti orvosodhoz, akár kereshetsz pszichológus magánrendelést is, onnan útba fognak majd igazítani, hogy merre és hogyan tovább. Légy kitartó, ne hagyd félbe a dolgot, csak akkor, ha az orvosok mondják, és akkor minden oké lesz.

> De hat az a problema hogy felek a csaladomnak el mondani ugyse ertenèk meg

Akkor nem értik meg. Ettől neked nem lesz rosszabb. De lehet, hogy megértik, mindenesetre valószínű kell az ő közreműködésük is.

> azt se tudom az orvosnak h kezdjem hisz nem magyarba èlek

Pontosan úgy, ahogy a kérdésben leírtad. Oké, kell ehhez némi bátorságot gyűjteni, de egyszerűbb, mint gondolnád. Lám, a szüleiddel nem akarod megosztani, de itt a GYK-n vadidegennek simán megosztottad a problémád. Egy orvosnak sem nehéz elmondani.

> es szerintem Itt az angol orvosok meg lepödve nezznènek

Miért? Ez nem nemzetspecifikus dolog. Hacsak nem nagyon kezdő orvos, valószínű jópár hasonló esettel találkozott már, sőt ennél jóval meredekebb dolgokkal. Mint írtam, a lakosság kb. 2-3%-a küzd valamiféle ilyen jellegű pszichés problémával. Nem itt Magyarországon ez az arány, hanem világviszonylatban. Sőt a fejlettebb országokban még gyakoribb is.

> Szeretnek normalis èletett èlni de igy ahhh... Hissz mindenki csak nevet rajtam

Evidens, mert ők nem azt élik át, amit te. Akik valóban a barátaid, azoknak beszélj róla. Akik meg csak úgy ismernek, azokkal ne foglalkozz.

Viszont két választásod van:

1. Nem csinálsz ténylegesen semmit, nem fordulsz orvoshoz. Akkor marad minden a régiben, szenvedsz, valószínű csak rosszabb lesz.

2. Felvállalsz némi kényelmetlenséget, és elkezdesz ténylegesen tenni valamit ellene, elmész orvoshoz. (Nem, az, hogy beszélgetsz itt róla, hogy elmeséled másnak, az nem tényleges tett.)

Az elsőt gondolom nem akarod egész életedre választani. Előbb-utóbb kénytelen leszel így is, úgy is meglépni a második döntést, hiszem minden esetben, minden nap, mikor az első mellett döntesz, újra döntened kell másnap. Akkor meg minek halasztani? Csak feleslegesen hosszabbítod meg azt a helyzetet, amitől szenvedsz. Tudom, hogy kellemetlenül hangzik a második út, de tudatosítsd magadban, hogy összességében, hosszútávon az a megoldás, attól lesz neked jobb. De ehhez rövidtávon be kell vállalnod némi bizonytalanságot, hogy mit fogsz mondani, arra hogy fognak reagálni. De gondold végig, rosszabb aligha lehet, nem?