Az miért van, hogy a szóbeli feleletekre nekem sokkal több időt és erőfeszítést kell befektetnem, mint ha csak úgy felkészülnék?

Talán nem bírod a szereplést, zavar a saját hangod, miközben rád figyel mindenki, és így nem tudsz a mondandódra koncentrálni, nem jönnek elő az adatok.

Ezen bármilyen szerepléssel, fellépéssel tudsz javítani. Ha nem értesz semmi előadható dologhoz, akkor legkézenfekvőbb valami diákszínjátszó kör vagy amatőr színtársulat.

Nem *kell* többet készülnöd rá. Maximum te többet készülsz, mert úgy gondolod, hogy több felkészülés hozza ugyanazt az eredményt, mint egy írásbeli dolgozatra, feleletre.

Három a tudásról számot adásra alkalmas módszert citáltunk be a kérdésbe:

1. Teszt. Ez tűnik a legkönnyebbnek, sokszor valóban könnyebb is. Mondjuk a „melyik regényszereplő…” jellegű kérdésnél nem feltétlenül kell jól emlékezned a szereplő nevére, hiszen a válaszban le vannak írva a nevek. Sokszor egy-egy kérdéshez segítséget találsz más kérdésekben, illetve a felkínált válaszokban.

2. Írásbeli dolgozat, felelet. Itt nehezebb az eset, hiszen nincs annyi támpontod, mint egy tesztnél. Viszont ennek a kidolgozása kötetlen. Lehetőséged van arra, hogy megállj, gondolkodj egy percig, hogy megpróbáld felidézni azt, ami hirtelen nem jut eszedbe, vissza tudsz nézni a már leírtakra, hogy nem hagytál-e ki valamit, és ennek fényében folytatni tovább a mondandódat.

3. Szóbeli felelet. Itt nincs meg az a szabadságod, mint egy írásbeli beszámolónál. Ott rögtön kell megtalálnod a szavakat, nincs időd eltöprengeni, nem tudod visszahallgatni, hogy valamit elmondtál-e vagy csak akartál. A tanár is megzavarhat egy-egy közbevetett kérdéssel, így könnyebben elveszítheted a vezérfonalat, kanyarokat kell tenned a gondolatmenetedben, stb… Ráadásul ott minimum egy ember előtt, de a legtöbbször egy osztálynyi ember előtt kell felelned, akik figyelnek, akik akár kiröhögnek, ha úgy van. Nem csak a gondolataidra kell figyelned, hanem úgy a testtartásodra, mozgásodra, hogy hogy áll rajtad a pulóver, stb… (Nem biztos, hogy tudatosan, de tudat alatt a szereplés miatt óhatatlanul bevillannak olyan kérdések, gondolatok, amik írásban nem, és ezek el tudják terelni a figyelmedet.)

Bizonyára érzed a nehézségi különbséget az írásbeli és szóbeli felelet között, más szintet vársz el önmagadtól is, sokkal inkább elvárod, hogy ne csak úgy nagyjából tudd, hanem pontosan, határozottan tudd, amit megtanulsz, hogy folyékonyan és azonnal tudj beszélni, gondolatmenetet felépíteni az adott témából, ezért érzed azt, hogy nehezebb rá felkészülnöd.

(Hiszen gondolj bele, te nem feleletre, dolgozatra tanulsz, hanem az adott anyagot, tudáscsomagot tanulod meg. Az meg ugyanaz, függetlenül attól, hogy majd a későbbiekben milyen módon adsz számon a megtanultakról.)

Szerintem a szóbeli kifejezési formákat (persze ez az írásra is vonatkozhat) nem sajátítottad el eléggé, talán keveset beszélgetsz komoly dolgokról emberekkel, vagy keveset olvasol. Ha nem haragszol meg, küldök egy könyvlistát, lehet, sokat ismersz belőlük, de azért biztos nem árt:

Küldök neked egy listát, sok jó könyv szerepel benne, az is ott van rajta, hogy melyiket hány évesnek gondolom. Már régebben csináltam egy ismerősöm gyerekének. Vannak benne a végén filmek is, amiket érdemes megnézni, dvd-ként megnézni, ha már nem adják sehol sem.

Fiataloknak:

Saint-Exupéry: A kis herceg

Fekete István: Csí (megható könyv egy fecskéről)

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (nagyon humoros, igaz, főleg nyelvi humor van benne)

Oscar Wilde: A boldog herceg

Kicsit nagyobbaknak:

Dickens: Copperfield Dávid

Dickens: Twist Olivér

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Kipling: A dzsungel könyve

Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója

Joy Adamson: Oroszlánhűség

Dreiser: Amerikai tragédia

Inkább fiúknak:

Jack London: A vadon szava

Jack London: Az éneklő kutya

Jack London: A beszélő kutya

Jack London: Vaspata

Mindenkinek: (13-14 évesen már lehet olvasni klasszikusokat is, felnőtteknek való könyveket is! Mert más könyveket, limonádékat nem érdemes olvasni, azok semmire nem jók, kár rájuk az időt pazarolni.)

Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Mikszáth Kálmán: Noszty fiú esete Tóth Marival

Jókai Mór: Aranyember

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

Karinthy Frigyes: Így írtok ti

Inkább lányoknak, romantikus:

Dymphina Cusack: Ketten a halál ellen

Emily Bronte: Üvöltő szelek

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Eric Knight: Légy hű magadhoz

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

(Régen, a szocializmus ideje alatt Mo-on be volt tiltva, mert azt is bemutatta, hogy a néger rabszolgákat, volt, ahol emberszámba vették Amerikában, még a rabszolga-felszabadítás előtt is.)

Fábián Janka: Emma szerelme

(Fábián Janka egy ma élő írónő, de nagyon jó a könyve, olyan témájú, mint az Elfújta a szél, ami nagy bestseller volt, csak modernebb. Az Elfújta a szél régen be is volt tiltva, mert amerikai néger rabszolgák is szerepeltek benne, és nem pont úgy bemutatva, ahogy a komcsi időkben szerették volna, mert ezt a rabszolga nőt, aki egy családnál volt alkalmazva, szinte családtagként kezelték, és ez nemigen tetszett abban az időben kormányon lévőknek.)

Mindenkinek:

Victor Hugo: Nyomorultak

Victor Hugo: A nevető ember

Victor Hugo: Párizsi Notre Dame

Kuncz Aladár: Fekete kolostor

Markovics Rodion: Szibériai garnizon

Paszternák: Doktor Zsivágó

Kleist: Kohlhaas Mihály

Németh László: Gyász

Németh László: Iszony

Németh László: Irgalom

Krúdy Gyula novellái

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Thomas Mann: Tonio Kröger, Egy szélhámos vallomásai (stb., stb.)

Rostand: Cyrano de Bergerac

Rostand: Sasfiók (Napóleon fiának életéről)

Balzac: Goriot apó

Floubert: Érzelmek iskolája

Zola: A pénz

Bashkirtseff Mária naplója (ejtsd: Baskircsev- s helyett sz-szel, csak úgy nem engedi át a gép)

Dosztojevszkij: Fehér éjszakák (nekem a kedvenc könyvem)

Nagyobbaknak (18 éven felülieknek):

Emile Zola: Nana

Emile Zola: Életöröm

Emile Zola: Egy asszony élete

Emile Zola: Pascal doktor

Maupassant: A szép fiú

Floubert: Bováryné

Tenesee Williams: A vágy villamosa

Bernard Shaw: Warrenné mestersége

Tolsztoj: Anna Karenina

Rostand: Cyrano de Bergerac

Ifj. Dumas: Kaméliás hölgy (operában: Verdi: Traviata)

Filmek:

Kopár sziget - (nagyon érdekes, régi japán film, egy szó el nem hangzik benne, mégis megsirattam)

A tanú - nagyon humoros, illetve szatirikus, a régi szocialista időkről, amikor kitalált perekkel akasztottak embereket, be is tiltották akkor, amikor készült, de ma már persze látható.Kállai Ferenc remekel benne, meg Őze Lajos, és mindenki, szuper szereplőket válogattak, mintha csak abból a korból léptek volna ki.

Paszternak: Doktor Zsivágó - (a legszebb szerelmes film is, meg az SZU 1919-es forradalma is benne van, de nem az oroszok szemszögéből elferdítve, hanem hogy milyen volt a valóságban, de nem kell megijedni ezért a filmtől, mert romantikus is, szerelmes is, nagyon szép, megható)

Országúton – Fellini filmje, Giulietta Masina főszereplésével, nagyon megható.

Pacsirta

Déryné

Hyppolit, a lakáj (új) (jobb, mint az eredeti, vígjáték)

Meseautó (új) (jobb, mint az eredeti, vígjáték)

Krisztina királynő (Greta Garbóval)

Az elozo valaszolo mar vagy hatodik kerdes ala kommenteli be ugyanazt a listat, es ez esetben is irrelevans.

A kerdes nem az h a kerdezo tud e eleg nyelvi szofordulatot hanem az hogy miert erzi ugy h tobbet kell keszulnie a felelesre. Szerintem a nyilvanos szereples annyi stresszt hordoz magaban h az emberek nagyresze jobban retteg attol h az osztalya elott kap egy harmast, minthogyha egy sima dolgozatra egy egyest. Ezt talan ugy lehet kicsit oldani h a helyzetet probalod mashogy felfogni, pl nekem sokat segitett mikor nem ugy gondoltam a felelesre mint egy kenyszerhelyzetre ahol fel kell mutatnom valamit kulonben egyest kapok, hanem a kerdeseket inkabb ugy valaszoltam meg mintha en tartanek egy korrepetalast valakinek es el kene magyraznom. Az is konnyithet esetleg a dolgokon ha idorendi/logikai sorrendbe tanulod a dolgokat ugyh nem fogsz belegabalyodni es az egesz felelet felepitettnek tunik majd. Plusz ha ez segit akkor hasznalhatsz kifejezo gesztusokat, kezmozdulatokat mert magamon sokszor tapasztaltam h ha csinalok valamit a kezemmel akk jobban beleelem magam es kicsit elvonja a figyelmem arrol h mindenki engem bamul.