Olyan rossz, hogy egyszerűen ha beszólnak nem tudok visszaszólni, vagy ha be akarok kapcsolódni 1 beszélgetésbe, akkor nem merek, hátha hülyeséget mondok, mért van ez? Ez egy belső inger hatás, vagy csak egyszerűen gyáva vagyok?

Gyakorolj! Olyan társaságban, ahol szeretnek.

És készülj fel: találj ki előre néhány választ: mit mondasz, ha azt mondják, hogy...

Hát én meg pont fordítva: ha beszólnak nem bírom megállni, hogy nehogy visszaszóljak.

És, ha hülyeséget mondassz, mi lesz? Összedől a világ, eltűnik az univerzum? Az égvilágon semmi baj sem lesz, max. egy jót röhögtök. Én is mondtam már eget rengető baromságokat, de még élek :)

Nincs gyakorlatod, és valszeg távoláll tőled ez az általános "csipkelődzős" magatartás. Ha kialakul egy jó társaság, akkor ott szinte bármit elnéznek neked a haverjaid. Érezni fogod, hogy mikor fordul át, -az idő előrehaladtával- az egymás tűrőképességét tesztelő kötözködés valódi viccelődésbe. Én is ilyen voltam, mint te, de kialakult egy olyan baráti köröm, ahol bármit mondok, legfeljebb röhögünk egy nagyot az egészen, mert elfogadtuk egymás különbözőségeit és hóbortjait!

Arra figyelj, amikor, hozzászólsz egy beszélgetéshez, hogy amit mondassz kapcsolódjon hozzá. A beszólásokról annyit, hogy mindig tartsd szem előtt, hogy a másik embert ne bántsd meg velük, amíg csak ismerkedtek, maradj szolíd majd, amikor már jobban megismerkedtek, engedd szabadjára a fantáziádat és mondd ki a gondolataidat, még ha egy kicsit furák is. Ekkor is az alapszabály: ne okozz senkinek valódi kellemetlenséget!