Egy kis helyesírás. A mondat közepén is naggyal íródik a Ő ha egy személyre utalok vele, vagy simán kis ő?

Dear FdT, csak nem Ön az / csak nem Te vagy az? :-)

Akkor itt is: nincs semmi baj a nagybetűzéssel (én is így szoktam, általában), lehetőséget ad rá még a szabályzat is ( [link] ). Lehet, hogy összekevered azzal a jelenséggel, hogy egyre többen más személyes névmásokat is naggyal írnak, főleg az E/1-eseket (talán angol mintára) és az E/3-asokat (talán a nagy Ő mintájára).

Sajnálom, hogy Neked ez modorosnak hat, de hidd el, ezzel törpekisebbségben vagy, legalábbis a viszonylag helyesen írók körében. Nincsen semmi baj azzal, ha a megfelelő helyen – tehát egy olyan irományban, amelyet kifejezetten valakinek írunk, amelyet valakinek "címzünk", pl. levélben, kommentben, csetben –, a megfelelő szavakat szépen, udvariasan nagybetűvel írjuk, ahogy azt tanultuk. A többi, téves esetben (ld. fent) persze valóban röhejes.

Az eredeti kérdésre is válaszolva: simán kis ő, nagyon ritka esetben nagy (ha valamiért különlegesen nagy tiszteletünket/szeretetünket/imádatunkat szeretnénk kifejezni vele).

Ez tehát nem keverendő össze azzal, amikor egy levélben a címzettre vonatkozó szavakat nagybetűvel írjuk (ld. a fenti linket). Ez utóbbi teljesen mindennapos dolog, nem annyira kivételes, mint a nagy Ő használata. – Pont ugyanúgy, ahogy az életben is sokkal gyakrabban beszél az ember olyanokkal, akinek egy alapvető emberi tiszteletet megad, és sokkal ritkább zúg bele a "nagy Ő"-be, vagy találkozik egy általa nagyon nagyra tartott, kiemelkedően tisztelt, rajongott egyénnel.

(Az istenhez való imádkozás persze kivétel e tekintetben: azt sűrűn is meg lehet tenni, de akkor is minden alkalommal különlegesen nagy tiszteletét, imádatát fejezi ki az ember – imádkozni persze ritkán szokás írásban... :-)