Bennem van a hiba vagy másoknak nem vagyok elég jó?

Eddig sosem volt olyan, hogy valaki tényleg barát/barátnőként nézne fel rám. Az osztálytársaim, és persze az egész iskola ki nem bír állni. Ha halgatok az a baj, ha beszélek az a baj. De még a nagymamám ahol él, abban a városban is mindenki utál.. Persze páran barátkoznak velem, de a többség, ok nélkül megutált! Koncertekre, lakodalmakba, be a városba, akárhova elmegyünk, mindig megismerkedem valakivel. Facebookon bejelölöm (persze normális dolog, hogy kapcsolatban legyünk) és kéretlennek jelölnek, meg rámírnak hogy mit akarok én tőlük. Akkor elküldöm a közös képet (már ha csináltunk) és akkor elkezdi, hogy hagyjam már, mert unalmas vagyok. Talán nem épp a koromhoz megfelelően viselkedek,(13évesen) de azért nekem is vannak érzéseim! Meg minden.. Bár eléggé szégyenlős vagyok, de nem hiszem hogy evvel ártanák valakivel. Volt egy nagyon jó fiú barátom, aki azért haragudott meg rám, mert az egyik osztim bejelölte, és össze-vissza hazudozott rólam. Ő is megutált. Mi lehet bennem a hiba? Bennem van-e egyáltalán? Mit tegyek? Van e esélyem, mindezt helyrehozni?

Előre is köszönöm a válaszokat!