Be tudok úgy vonzani valamit, ha minden nap leírom?

A rövid válasz: nem.

Teljesen magától értődik, hogy ha naponta leírod, hogy Nobel-díjas akarsz lenni, de nem tanulsz fizikát, biológiát, kémiát, úgy általában természettudományokat, nem végzel ezen területen tényleges kutatást, akkor leírhatod napi 24 órában is, akkor sem kapsz Nobel-díjat. Vagy leírhatod százmilliószor, hogy nyerni akarsz a lottón, ha nem mész el és nem veszel lottószelvényt, akkor természetesen ez nem fog megtörténni. Leírhatod százmilliószor azt, hogy ünnepelt író leszel, ha nem írsz egyetlen sort sem (a vágyad leírogatásán kívül).

A vonzás törvénye – ahogy azt mostanság kicsavarták – egy hatalmas ezoterikus bullshit. Az, hogy az ember higgyen abban, hogy a kitűzött célt eléri, hogy valóban higgyen benne, hogy bizonyos legyen a számára, hogy egyszer majd ott áll a célnál, képes legyen ezt elképzelni, átélni, az nagyon fontos tényező. Ez sokat segít abban, hogy egy kudarc után az ember újra talpra álljon, hogy leküzdje az akadályokat, ez megacélozza az ember akaraterejét, kitartását. De a sikerhez a kulcs a tettben van. A valódi tettek, meg az azokat megelőző döntések visznek ténylegesen közel a célhoz. A vonzás törvényének ez a kitekerése, amit csináltak belőle, pont ezt a legfontosabb elemet nyesi le az egészről, pont az sugallja, hogy tenni a cél eléréséhez igazából nem is kell semmit, kizárólag a vágy megerősítése elegendő ahhoz, hogy az ember elérje a célját. Ha teljesen profán, hétköznapi eseteket egy kicsit jobban megvizsgálsz, te is beláthatod, hogy ez akkora orbitális baromság – már elnézést –, ahogy van.

Az, hogy naponta leírod, hogy mit szeretnél elérni, az csak elveszi az idődet és energiádat attól, hogy helyette megtervezd a cél eléréséhez szükséges konkrét lépéseket, és ezeket a gyakorlatba ültesd, valódi tettek formájában ténylegesen közeledj a cél eléréséhez.

A Teremtő Képzeletet vagy nevezzük bárhogy, kinek hogy szimpatikusabb, lehet rosszul is csinálni. Egy hétköznapi kitalált példa: Megkívántál egy jó szendvicset, benne savanyúsággal, szeletelt uborkával. Ha azt képzeled el amint elmész a boltba, majd el is kezdesz elmenni, akkor előfordulhat az hogy mindent veszel a boltban, a takarítószerektől kezdve a felesleges dolgokig csak éppen a kívánt szendvics alapanyagait felejted el. Amire otthon döbbensz rá, majd megállapítod hogy a Vonzás Törvénye nem működik. De brutálisan jól tud működni, ha jól alkalmazzuk. Ha nem a boltba menés részleteit képzeled el, hanem a kész szendvicset amint jóízűen eszed. Majd egyszer csak megjön egyik családtagod a munkából és közli a meglepő hírt, miszerint egy munkahelyi összejövetelből elhozta a megmaradt szendvicseket, ha valaki szereti akkor tessék. Majd azon is meglepődsz hogy te leszel az első akinek felajánlja. Pedig te a cél elérésének részleteit el sem képzelted, minek tetted volna hisz nem arra vágytál hogy elmenj a boltba és sorban álljál hanem egy szendvicsre. Akkor meg minek gondolnál mondjuk a sorban állásra? Az eredményre kell, a többi jön magától. Persze legtöbbször valóban sokat teszünk is a cél érdekében, de ezt észre sem vesszük. Mert nem az a lényeg hanem a cél. Lehet hogy közben annyit megyünk a cél érdekében hogy a lábunk is megfájdul, de akkor sem veszünk el a részletekben hanem az eredmény legyen a fejünkben.

Valaki nemrég kiírta a gyakorira hogy egy bizonyos foglalkozást szeretett volna kitanulni. Pontosan azért nem írom ki nehogy felismerhető legyen, anonim maradjon az anonim kérdéskiírásán belül is. Leírta hogy tanult mint az állat, jelesre. Kiszemelte az iskolát is ahol azt a hivatást el lehet sajátítani. Minden részletet elképzelt. Aztán hiba csúszott a terveibe és anyagi okokból meghiúsult az egész. A hibát nem ott követte el hogy az anyagi részletek vízualizálását kihagyta. Hanem ott hogy a többi részletet is ki kellett volna hagynia és csak a megvalósult eredményt kellett volna elképzelni. Azt kellett volna elképzelnie, hogy az áhított hivatásában dolgozik, képzeletben a jelenben mint ha már rég csinálná. Lehet hogy aztán beiktatott volna egy csomó diákmunkát ha éppen pénz szükséges az elképzelt végcélhoz. De azt észre sem vette volna, mert csak az eredmény lett volna a képzelete középpontjában és nem az apró részletek.

Sorkatona koromban a parancsnokom nagyon jól megtanított minket lőni. Akár az össze lövedék középre talált. Azt mondta hogy ne a céltábla szélét nézzük. Mert akkor azt fogjuk átlőni. Hanem a lövés pillanatában csakis a közepén a néhány mm-es fekete kört.

Ja és soha ne írj olyat le hogy például lesz egy új kocsim. Mert akkor az valósul meg hogy minden nap majd lesz egy új kocsid, nem pedig az hogy van is. Azt írd le és képzeld el hogy van egy új kocsid. A többi részlettel ne törődj. Lehet hogy felhív a bátyád hogy átvehetnéd tőle a kocsiját féláron, mert neki a pénz kell sürgősen, még ma.