Vajon csak túlfűtött hála vagy másként tekintek a legjobb barátnőmre?

Először is... ő a legjobb barátnőm már első óta. Tudja hogy megpróbáltam végezni magammal... és ő segített túlesni rajta. Hálás vagyok neki nagyon. És mégha most nem is vagyunk annyira jóban komolyan hálás vagyok neki. Mert ő mondta hogy minden rendben lesz, támogatott engem még akkor is mikor tényleg elkezdtem komolyabban gondolkozni a halálon. Ő beszélt le a hülyeségekről és mindig mellettem állt.

Viszont mostanában azon veszem észre magam hogy egyre többet gondolok rá és sokáig nézem mikor órán vagyunk. És azt akarom hogy velem legyen. Beszélgessünk mint régebben. Nem tudom mi ez de... kicsit mérges vagyok hogy csak úgy szó nélkül lelépett és másokkal barátkozik helyettem. Gondoltam hogy ez azért van mert kezdek vissza esni és nem mondhatom el neki mert már nem beszélünk olyan sokat egymással...

Nem tudom mi lehet amit érzek. Csak hála vagy másként tekintek rá?

15/L