Manapság tényleg nem vevők az emberek, olyan fantasyre, amiben egy két sornál több a leíró rész?

Ne általánosítsunk.

Én szeretem a leíró részeket is. Jó író bármit jól, érdekesen képes előadni.

Az emberek egyre lustábbak, és el tudom képzelni, hogy nehézség nekik bekezdéseket 'várni', mielőtt kiderül, amire kíváncsiak. Főleg fanfictionöknél láttam, hogy az a legnépszerűbb, ha leírod, hogy imádott XY bement a szobába, ott ült egy nő, megcsókolta, és happily ever after.

Én is írok, és kifejezetten élvezem a körülmények leírását. Tudom, hogy a történetem tíz emberből öt számára lassú, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy emiatt változtatnom kéne... Ha annak idején, pl. Tolkien a közönség miatt változtat (tegyük fel, akkor is hátránynak számított a hosszú leírás), nem őt kapjuk, és nem áll így össze a történet, aminek fontos része a személyisége.

Vannak, akik megélik a fűszeres ételek, és a reggeli kávé ízvilágát, és élvezettel is olvasnak, van akik csak lehúzzák, és a könyv végére lapoznak. Úgy gondolom, mindig volt és lesz is olyan tábor, akit csak a 'végeredmény' érdekel, mint minden más életterületen, és mindig lesz olyan tábor is, akit nem.

Egyre jobban szeretjük az akciót, mert az már ritkán zaklat fel, ami kiakasztott egy embert száz éve, és hát kell az adrenalin, de szerintem az egyensúlyhoz a lassítás is fontos, és általában igénylik is.