18 évesen lekislányozni valakit? Nem túlzás már ez?

Nem attól lesz valaki felnőtt hogy betöltötte a 18. évet. Jogilag nagykorú, agyilag pedig ugyanúgy lehet gyerek(es), alkatilag vagy kinézetileg is.

Te reagálod túl, hiszen honnan kellene bárkinek ránézésre ismernie az élettörténetedet? Illetve bizonyos körkülönbség esetén te mindig kislány leszel a másik 30-40+ évvel idősebb szemében.

Ezért mondtam hogy sokan agyban nem ott tartanak mint korban. Én is inkább egy toporzékoló gyereket képzelek el a kérdést olvasva aki azt visítja hogy "márpedig én nagylány vagyok". Ha benned ez felmerült mint probléma amiben segítséget vársz.

Továbbra is a te fejedben van a probléma, mert azt hiszed hogy a "kislány" dehonesztáló kifejezés. Porig aláznak vele? Ne röhögtesd már ki magad!

Külön gratulálok az érett gondolkodásodhoz amiért lepontozol egy választ csak azért mert nem a te véleményedet osztja. Ez egy véleménykérő kérdés volt, és nem fogja mindenki körbenyalni a segged mert neked valami nem tetszik. Nyilván olyan választ vártál ami majd hevesen bólogat és adja alád a lovat, de sajnos nincs igazad, kislány.

Ifjú Hölgy!

Nem gondolom, hogy bárki is úgy szólítja, hogy lekislány. Az elejét – hibásan – ön teszi hozzá.

Drága, csupaszív anyósom, a feleségemet, kislányomnak szólítja. A kislánya 47 éves, egy fejjel magasabb tőle, és van egy nagy kislánya és egy nagy kisfia. Annyi szeretetettel, kedvességgel mondja, hogy „kislányom”, hogy én már jónéhányszor elgondolkodtam: van-e olyan szó, amit én ennyi meleg szeretettel, kicsorduló szívvel tudok neki mondani? Ráadásul, természetes könnyedséggel, akárhányszor.

Ilyen tapasztalattal, érzéssel, ha én kislányomnak szólítok valakit, az megbecsülést, elismerést, tiszteletet fejez ki iránta. Hiszen, azt a megszólítást használom, amit az édeslányomnál.

Az ilyen megszólítás mintegy befogadást fejez ki, egy közösségbe.

Lehet, hogy ön nagyon nem szeretne semmilyen, távoli közösséget sem vállalni azzal, aki így szólítja, de attól ő még nem lebecsüli, hanem becsüli önt.

Van, ahol általánosan elterjedt ilyesmi megszólítás. Épp ma reggel voltam a pékségben, mikor beszólt egy hölgy, hogy „Lyányom, eltennél nekem két olyan sütit, amit vinni szoktam? Megyek a temetőbe, visszafele bejövök érte.” A „lyánya” nyugdíj mellett dolgozik ott, még távoli rokonság sincs köztük. Én is voltam már „fijjam” –ja idősebb hölgynek, mikor megkért a boltban, hogy vegyek le neki valamit a felső polcról, amit nem ért el.

A smink teszi nagylánnyá? Azért szólítják kislánynak, mert nincs sminkelve? Nagyon-nagyon hibás gondolat. A többivel együtt.

Örüljön neki, hogy bizonyos értelemben dédelgetik, becézgetik.

Persze, bosszankodhat is, szíve joga. Nem célszerű ezt választania, de ön tudja, mitől érzi jól magát.