Mennyire vagy érzéketlen?

Én nekem ... na jó, van az a fokú tudatlanság, amit már nagyon nehezen tudok tolerálni. Hogyha valaki pl túl gyorsan ítélkezik, na, azt pl szóvá is kell tenni a másiknak. Ott már én nem tudok mosolyogni talán az ilyen embereken. Holott tudom, hogy még ez csak valamelyik korai inkarnációja, amit most él, amelyikben én ugye találkoztam/ kozom vele, tehát onnan fakad az, hogy nem lát rá eléggé még a dolgokra. Még nem csillant meg benne a bölcsesség fénysugara, mert még annyira fiatal lélek, az első második, vagy esetleg a 10 élete. Plusz, nem is egyformán fejlődünk, mindenki a maga ütemében. De amúgy pl egy ilyen embert nem sajnálok, márminthogy, számít ő, fontos, ő is csak teszi a dolgát, játsza a sorskönyvben "megírt" szerepét, és csak teszi a dolgát; és nem tekintek rá szánalommal, csak teszi a dolgát tényleg, ami ki lett neki találva, meg lett neki írva.

Bizonyos dolgokkal szemben meglehetősen érzéketlen vagyok, másokkal szemben meg nem. Jól bírom az éhséget, de a szomjúságot semennyire. A hideggel szemben érzéketlen vagyok, a meleggel szemben érzékeny. lelkileg: Hidegen hagy a divat, mások véleménye, trendiség, menőség, elektronikai kütyük, sztárok, pletykák. Idegen emberek szenvedésére, nyarvogására, bújára-bajára nincs időm, mert a saját dolgommal vagyok elfoglalva. Lesz@rom az alkoholisták, munkanélküliek, cigányok, migránsok problémáit. De pl egy kutya/macska fájdalma nagyon meg tud rázni. Ha választani kéne, hogy egy állatnak adok inni, vagy egy csövesnek, akkor gondolkodás nélkül az állatot választanám.