Hogyan van római számokkal az alábbi dátum?

[link]

Megpróbálod egyedül?

Szándékosan más példát fogok mutatni.

A római számok szokásos, szabályos írásánál a következőképpen kell eljárni:

A számot felbontod helyiérték szerint:

1848 = 1000 + 800 + 40 + 8

A számok 1-től 9-ig:

1 = I

2 = II

3 = III

4 = IV

5 = V

6 = VI

7 = VII

8 = VIII

9 = IX

Kis mankó, amit nem nagyon szoktak matekórán tanítani. A római számok ősénél ezeket a számokat úgy vésték, faragták. Pl. egy botra. Ugye itt célszerű volt egyetlen vonallal jelölni az egyest. Viszont sok függőleges vonal egymás mellett átláthatatlan. A következő kézenfekvő egyszerű jel az a + vagy az X lenne. A római írásban ez utóbbit használták. Az ötös az X fele. Máshol illetve régebben használták a 𐌡 jelet is, de a V terjedt el a római számoknál. Azt csinálták, hogy ahogy rótták fel a számokat, minden tizedik jel X, minden ötödik közbeeső jel V lett:

I I I I V I I I I X I I I I V I I I I X I …

Innen jött az, hogy háromig oké a III, de a négynél már túl sok a függőleges vonal, így ott a negyedik I-t jelölték csak, meg az azt követő V-t, hogy megkülönböztessék az egyestől:

IV = (I I I) I V

Az ötös kitárgyaltuk, az az X kettévágva. A hatosnál megint csak a V és az az utáni I -k jönnek, a V előtti egyenes vonalakat felesleges volt kiírni. Kilencnél megint zavaró lenne a VIIII jelölés, ezért itt is csak az utolsó I-t írták le, meg egy X-et utána, hogy ne tévesszük össze az eggyel.

A tízeseknél ugyanez a módszer, csak a jelek másak:

10 = X

20 = XX

30 = XXX

40 = XL

50 = L

60 = LX

70 = LXX

80 = LXXX

90 = XC

100 = C

Ez is érdekesség lehet. A római számok előtt itt egy extra függőleges vonalat adtak hozzá az X-hez, így keletkezet a százas jele: 𐊌. Ennek egy kicsit szellősebben írt változata lett a >I< vagy a ƆIC. Innen egyszerűsödött C-re a jel, már csak azért is, mert a latinban a centum százat jelent.

Az ötvenes is a 𐊌 jel elfelezésével született, az eredetije a ᗐ jel. Ez laposodott ki ⊥ jellé, majd L jellé. Az L amúgy így is az alsó fele a szögletesen írt C azaz ⵎ betűnek.

Százasoknál hasonló logikával:

100 = C

200 = CC

300 = CCC

400 = CD

500 = D

600 = DC

700 = DCC

800 = DCCC

900 = CM

1000 = M

Megint egy nem tanított, de a megértést segítő magyarázat. Az ezres jelére sokféle megoldás volt, általában egy bekerített X vagy + jel: ⊗ ⊕ . Ez egyszerűsödött egy a görög ábécében is megtalálható Φ betűhöz hasonló ↀ jelre. Sok helyen még ma is olvasható így az ezres jele. Ennek a feléből alakult ki a D, ezért ez az 500-as jele. A ↀ jel aztán tovább alakult ∞ vagy ⋈ formára, és ez utóbbiból lett az M, már csak azért is, mert latinul az mille ezret jelent.

Az ezreseknél 3000-ig még ugyanaz a séma, és a legtöbb ember eddig ismeri a római számokat, nem is kell több. Ennél nagyobb számot ritkán írtak le, a jelölés sem volt egységes. A ↀ nyomán használták pl. ezeket is:

5000 = |ƆƆ vagy ↁ

10000 = CC|ƆƆ vagy ↂ

50000 = |ƆƆƆ vagy ↇ

100000 = CCC|ƆƆƆ vagy ↈ

De használták 1000-es szorzóként a felülvonást. 10-es szorzóként a függőleges vonalak közé szorítást. Ezek kombinációjaként a legnagyobb még egyetlen római számmal felírható szám a tízmilliárd:

_____

| ↈ |

De térjünk vissza a számunkhoz:

1848 = 1000 + 800 + 40 + 8 = M + DCCC + XL + VIII = MDCCXLVIII

#3: Ott a pont.

Korrekció: 1848 = MDCCCXLVIII