Elképzelhető, hogy a családosok azért illetik negatív jelzőkkel az egyedülállókat mert irigyek?

Én nem tapasztaltam még gesztus szinten sem, hogy bármelyik tábor lenézte volna a másikat, sem a munkahelyemen, sem az ismeretségi körben. Nem hogy negatív jelzők, de még gesztusok szintjén sem.

De elképzelhetőnek tartom, hogy vannak akik túl közeli kapcsolatban vannak egymással – mondjuk egy munkahelyen –, mégsem ismerik meg egymást annyira, hogy szimpátia alakuljon ki, de valamilyen ok, például versengés miatt rivalizálás alakul ki, de ennek inkább csak ürügye az, hogy a másik vállalt-e gyereket vagy sem.

~ ~ ~

Az viszont lehet, hogy akinek gyereke van, az hibának tartja, ha valaki nem vállalt gyereket. A terhesség, főleg a születés körül időszak, meg úgy a gyereknevelés –

ha csak azt nézzük, hormonális okokból is – megváltoztatja az emberek világképét, értékrendjét, de nagyon erősen. Kicsit úgy, ahogy az ember gondolkodását, értékrendjét meg tudja változtatni a szerelem, aminek hatására az illető gondolatai, céljai, mozgatórugói egy másik emberrel való kapcsolatára terelődnek, sokszor az addigi céljai, tevékenységei rovására, vagy azt kevésbé fontossá téve.

Az embernek, mint élőlénynek alapvetően két évmilliárdok óta meglévő mozgatórugója van, a lét- és fajfenntartás. Ezen két célhoz csak áttételesen kapcsolódó dolgokat, tevékenységeket mi, mint érző, gondolkodó lények, örömként, boldogságként élünk meg. Hát még azt, mikor ténylegesen és konkrétan valósulnak meg ezek. A létfenntartáshoz kapcsolódó tevékenységek kevésbé, hiszen azok kvázi mindennaposak, de a fajfenntartás ösztönéhez kapcsolódó tevékenység annál erősebb. Azért nem véletlen, hogy a legerősebb és a legnagyobb örömmel járó dolgok egyike maga a szexuális aktus.

Akinek gyereke van, az sokszor ezt tartja a legszebb dolognak, a legfontosabb célnak, amihez képest a gyerekkel járó problémák, nehézségek persze megvannak, de lényegtelenek. Akinek gyereke van abból nem az irigység, inkább a sajnálat szól, ha a másik nem akarja megélni ezt a nagyszerű érzést.

Akinek meg nincs gyereke, abban ez a folyamat nem zajlik le, ő a gyerekneveléssel járó problémákat nagyobbnak látja, az ezzel járó kötelességeket nem önként, hanem kényszerűségből vállalt felelősségnek érzi, számára a szülőség igának tűnhet, ahol a szülő évekig korlátozva van bizonyos dolgokban. A szüléssel, gyerekneveléssel járó örömöket nem tudja úgy megélni, mint egy igazi szülő. Belőle sem az irigység, hanem a sajnálat szól, hogy a szülő lemondott egy csomó lehetőségéről, szabadságáról.