Hogyan tudnék enyhíteni a fájdalmamon?
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok hasonlót érezni.
Ilyen mértékű undort és fájdalmat.
Ilyen mértékű szégyent az iránt aki vagyok... illetve akivé lettem.
Minden általános iskola hatodik osztályában kezdődött.
Sok bántást kaptam. Sokkal többet, mint amennyit a lelkem elbírt volna.
Lassan kezdtem úgy érezni, hogy igazuk van.
Felesleges vagyok.
Nincs értelme léteznem.
Saját szüleimtől is rengetegszer megkaptam már, hogy szart sem érek és tönkre teszem az életüket.
Igaz. Minden szavuk igaz.
Elkezdtem hallani hangokat.
Hangokat a fejemben.
Azt mondják folyamatosan, hogy holtan jobb lennék.
Hogy ne egyek többet.
Minden napomat végig kísérik. Mindig ott vannak ha valamit elrontok. Mindig.
Sötétség uralkodik a lelkemben. Nincs semmi fény, csakis a sötétség.
Én csak azt szeretném, hogy vége legyen. Hogy ne érezzem többé ezt. Ezt a reménytelenséget.
Könnyebb lenne ha nem léteznék.
Nem csak nekem, hanem a körülőttem lévőknek is.
Vannak napok mikor kihagyom az étkezést.
Szeretném látni a csontjaimat, csak így lehetek gyönyörű.
A pánikrohamokról pedig nem is beszélek inkább. Borzalmas. Tegnap reggel is volt. Azt hittem meghalok.
Azt hittem ott halok meg a fürdőszoba padlóján.
Bár ez lett volna.
Valaki segítsen. kérlek. nem bírom tovább. két éve ez nyomaszt... úgy érzem soha nem lesz vége.
13L
Köszönöm a választ, illetve a privát üzeneteket!
Próbálnék sportolni, de semmi energiám és erőm...
Azért megpróbálom megfogadni mindenképp.
válasza:Annyira fáj minden lélegzet vétel, annyira szükségtelennek érzem a létezésemet.
Fogalmam sincs mit tegyek.
válasza:átérzem
egy szintén hasonló érzésekkel lévő
Én is éreztem így..sőt elég sokszor,DE elmentem pszichológushoz,s nekem segített,szóval esetleg,ha az iskoládban van,akkor menj el hozzá,hisz ő ezért van. Próbálj meg a jó dolgokra koncentrálni,még ha úgy is érzed,hogy nincsenek ilyenek,próbálj pozitív lenni,még akkor is,ha nehéz,mert erős vagy! Azért kaptuk ezt az életet,mert elég erősek vagyunk,hogy megéljük. Keress olyan embereket,akiknek élvezed a társaságát és akikkel boldog vagy. Az utálókkal ne foglalkozz,mert vagy irigyek vagy annyira élettelenek,hogy mások élete számukra sokkal fontosabb. Ha megbántanak ne vedd szívre,próbálj meg erősödni,úgy lelkileg,mint testileg. Azzal,hogy nem eszel csak magadnak ártasz,tönkreteszed a szervezeted és később,mikor minden jobb lesz bánni fogod. Hidd el,idővel minden jobb lesz,hisz eső után van szivárvány. A tinédzserkor ilyen,általában sok bántás éri az embert,bár vannak kivételek,de erősnek kell lenni,még akkor is ha nem könnyű.
Szóval remélem hamarosan minden jobb lesz és ne gondold azt,hogy ha meghalnál minden jobb lenne,hiszen ez nem igaz. A világon van valaki,aki csak rád vár,hogy szebbé tedd az életét,és én hiszem,hogy még sok embernek fogsz segíteni életed során!
Kitartás!:)
nagyon szépen köszönöm.
szerettem volna menni és mondtam anyukámnak is, de nem úgy reagálta le mintahogy azt én szerettem volna...
Amiket most leírtál azt mond el/írd le szüleidnek is vagy valakinek akiben bízol, akár egy tanár is lehet. Mesélj nekik az érzéseidről, hogy ez most nagyon nehéz időszak neked. Tarts ki akkor is ha nem pont úgy reagálnak ahogy azt elvárod.
Ha szeretnél beszélgetni írhatsz nekem, én szerencsére túljutottam már ezen az időszakon. 20/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!