Merre indulhatnék el?

20 éves lány vagyok, család és barátok nélkül 3 éve élek egy bántalmazó kapcsolatban, mostanra már csak azért, hogy legyen hol laknom. Most úgy döntöttem elég volt, lépnem kell.

A helyzet röviden:

A szüleim elváltak, mert apám bántott minket. Anyám 16 éves koromban egy új pasi miatt magamra hagyott az akkor bérelt lakásban, ezért dolgozni kényszerültem, hogy fizethessük a lakbért. 18 évesen végül kidobott, mondván, csak teher vagyok számára. Az említett új pasi pedig megfenyegetett, hogy ha nem tűnök el, megöl. (Rendőrséget hívtam többször is, de anyukám mindent tagadott, pedig őt is bántotta, fenyegette sokszor...)

Jelenleg 3 műszakban dolgozom annyi pénzért, ami épp elég, hogy hónap feléig kihúzzuk étellel és fizessük a lakbért (mostani viszonylatban nagyon olcsó albérletben lakunk), de onnantól kezdve csak jönnek a havi kiadások és az adósságunk egyre nő. Átmeneti egészségügyi okok miatt az utóbbi időben kétszer kerültem kórházba, egyszer majdnem bele is haltam. Azóta az egészségi állapotom rendbe jött, de a problémák csak gyűlnek, arról nem is beszélve, hogy egyetlen apró dolog sincs az életemben amit pozitívnak tudhatnék be.

Menekülni szeretnék ebből a helyzetből, de 8 általánossal és szinte 0 élettapasztalattal fogalmam sincs, merre indulhatnék. Gyorsan kéne lépnem, amíg a párom nem sejt semmit, mert onnantól bukott a dolog.

Ki merre indulna el? Minimálbérből az ország valamelyik térségén megfizethető egy szoba úgy, hogy maradjon pénz napi egyszeri étkezésre? Munkát merre találhatnék a leggyorsabban, vagy hogy húzódhatnék meg valahol amíg nem találtam munkahelyet és mínuszban van a bankkártyám teljesen? Hajléktalanszállókról mit tudni? Gondolom nem egyszerű a bejutás és nem is biztos, hogy befogadnának egy kis időre...

Ki mit tenne a helyemben? Lehet, hogy van olyan megoldás, ami csak a kilátástalanságom miatt nem szúrja ki a szemem. Bármilyen segítő szándékú tanácsot szívesen fogadnék, de a kritikákkal kérlek kíméljetek, elég sok mindenen mentem át így is!

Köszönöm!