Miért ilyen szar a felnőtt élet?

Itt ahol diktatúra volt, a munkához máshogy viszonyulunk mint a régóta demokratikus országokban. Ezt tapasztaltam külföldi csavargásaim során ahol gyakran dolgoztam is. A keleti blokk lakóiban még mindig benne él az hogy a munka az munkatáborban vagy TSZ-ben töltött kényszermunka. Ahol a dolgozót erőszakkal kell több munkára ösztönözni mint amenyit fizetnek neki. Pedig már 30 éve volt a rendszerváltás.

Idehaza kizárólag a társadalomból kivonulva vagyok boldog és elégedett, például amikor nem volt munkahelyem hanem a szülői gazdaságban dolgoztam. Meg is lepett hogy parasztként nagyobb úr voltam mint állásban mérnökként.

És ahogy mások is kijelentették például könyvben leírva, nem a pénz mennyisége számít hanem a megkeresésének módja. Éltem már havi 50 000 Ft-ból úgy hogy egy garzon rezsijét is fizettem belőle, de maximálisan boldog és szabad voltam. Mert otthon magam kerestem meg azt az összeget és nem pofázott bele senki az életembe.

> Semmi más nincs csak munka meg alvás.

Ha csak ennyit teszel enne, akkor tényleg csak ennyi is lesz benne.

> A munka miatt semmihez sincs kedvem.

Lehet túl kényelmes gyerekkorod volt. Majd megszokod. Munka mellett is lehet ezernyi dologgal foglalkozni. Pl. sakkozni mindig van kedvem, akármennyit is dolgoztam, mert ez nem ettől függ. Sokkal több energiád van, mint gondolnád. Tanuld meg kiaknázni.

> Állandóan be kell menni melózni, rohadtul idegesít.

Amúgy nem kell. Azzal, hogy dolgozol, egy számodra előnyös csereüzletet kötöttél, a tudásod, képességeid, illetve az időd, energiád egy részéért cserébe pénzt kapsz, amit aztán számodra szintén előnyös csereügyletekkel neked fontos dolgokra tudsz cserélni. Mert az embernek semmi nem jár. Nem jár lakás, nem jár étel, nem jár ruha, ezeket mind-mind meg kell szerezni. Ma is, csak ma pénzzel, régen, a civilizáció előtti korban is így volt, csak macerásabb volt, mert a ruhát magadnak kellett készítened, az ételt magadnak kellett gyűjtened, levadásznod, a menedéket magadnak megtalálnod, megépítened.

Ezt kell belátni, illetve ha ezen belátás mentén szerinted van előnyösebb csereüzlet – másik munka –, akkor váltani. Ha nincs, akkor meg megérteni, hogy jelen lehetőségeid mellett a maximumot hoztad ki. Illetve azon is dolgozhatsz, hogy jobb lehetőségeid legyenek. (Lásd: tanulás)

> Csak akkor szar ha nincs tele az ember rogyásig pénzel. :/

Nem feltétlenül ezen múlik. Anno volt, hogy több havi fizetésemnek megfelelő adósságot sikerült összehoznom, és nem is nagyon látszott előttem az út, hogy hogyan is tudom ezt ledolgozni. Eleve kicsit meg kellett húzni a nadrágszíjat, hogy legalább ne növekedjen ez az adósság, szinten tudjam tartani. Oké, nyilván ez probléma, amivel az embernek foglalkoznia kell és nem tölti el hű, de nagy örömmel. Viszont akkoriban néptáncos voltam, és a néptánc ettől még lelkesíteni tudott, örömmel töltött el. Voltak barátaim, akikkel ugyanolyan jó volt együtt lenni. Ugyanúgy érdekeltek a filmek, mint régebben, vagy mint ma, ugyanúgy örömet tudott okozni egy film megnézése.

Nem voltam tele rogyásig pénzzel, éppen ellenkezőleg. De ettől még az, ami élvezhető az életből, az élvezhető maradt, önmaga jogán, az anyagi problémáktól függetlenül, sőt pont azok ellenére. Nem úgy emlékszem vissza arra az időszakra, hogy de szar volt az életem, hanem úgy, hogy eseményekben, élményekben gazdag időszak volt, még ha voltak is anyagi problémáim.