Mi lenne ha kikelnének a régi magyar királyok a sírból és látnák mi lett abból az országból amiért ők küzdöttek?

Magyarország egy ezer éves kultúra. Ez már szép kor a kultúrák között. Vannak öregebbek melyek teljesen átalakúltak pl Egyiptom, vannak amelyek hullám völgyekben több virágkort megéltek pl Kína.

Sajnos magyarország elég sajátos utat járt be. Itt már 500 éve a Habsburg-Verbőczy, Nyugat kelet vita megy. A magyar vezetés csak nagyon ritkán volt innovatív. Szinte mindig monolit rendszert rendezett be vagy ahhoz igazodott. Néha jöttek jó akaratú Ujjitók Mint Könyves Kálmán, Károly Róbert,Mátyás,II. József de kb ennyi. A magyar vezetés mindig szűklátókörűség és kissé meghasonlott volt.

Trianont is épp ez a gőg, a magyar kúltúrfölény okozta. Asszimilálni akartak a királyságon belül élő jobbágysorban tartott nemzetiségeket ahelyett hogy támogatták volna a felzárkozásukat. Akkor talán nem szerveszkedtek volna a monarchia szétrobbbantása ellen. A gazdagabb arab országok is sokat fektetnek az innovációba. Magyarországra minden késve érkezett. A kereszténység, a reneszánsz, a reformáció, az ellenreformáció, a felvilágosodás, egyedül pont a nacionalizmus talált be európai szinten egy-időben nálunk is. Az angoloknak még mindig meg van a gyarmatbirodalmuk, a franciáknak is, a spanyolok is kötődnek latin Amerikához valamennyire. Magyarországnak az elhibázott politikája miatt nincs ilyen klubja.

egyébként szinte alig van Árpádházi uralkodó akinek ne tűnt volna el a földi maradványa a sírból.

Elég romantikusan látod a történelmet. Minden uralkodó célja a saját vagyonának gyarapítása volt és most is az. Csak régen földterületben és a hozzájuk tartozó földi javakban mérték a gazdagságot, ma már a pénz és egyéb gazdasági mutatók irányadóak.

Pont nem a királyokkal példálóznék akik ugyanúgy beszedték a kemény adókat, meg értéktelenítették a pénzt a saját javukra, hogy minél több maradjon nekik, akik érdekházasságot kötöttek más uralkodókkal is a vagyoni helyzet érdekei miatt, aztán hol nagyobb-hol kisebb volt az uralkodás alá vont terület.

Trianonnal valószínűleg egyet értenének. Az egy háborús jóvátétel volt, és aki elveszti a háborút az húzza mindig a rövidebbet. Ez oda-vissza működik, a magyarok sem sajnálták az elhódított területek lakosságát, azt is kénytelenek voltak lenyelni ha ellenük történt ilyen. Trianon ebből a szempontból támadhatatlan: 2 vesztes világháborúnak ez a következménye.

Az első reakció valószínű az lenne, hogy elképednének, hogy egy mai átlagos polgár sok szempontból sokkalta fényűzőbb körülmények között él, mint ő anno királyként, hogy mondjuk Budapestről egy átlagos magyar 1 óra alatt jut el fűtött autóban, vonattal vagy busszal Győrbe, kényelmesen, zenét hallgatva, míg ő egy napig zötykölődött egy fűtetlen, szűk kocsiban. Lenyűgöznék őket a technológia vívmányai. Elképednének azon, hogy mennyivel tovább él, és mennyivel egészségesebb, és mennyivel műveltebb, vagy mindenesetre informáltabb egy átlagos magyar, mint az ő korában. Örömmel konstatálnák, hogy sokkal több magyar ember van, mint korukban (igaz sokkal több minden más népből is, de ettől még magyarból is több van, háromszor annyi magyar él ma, mint mondjuk az 1500-as években, és több, mint tízszer annyi, mint az államalapítás idején).

A legtöbb király viszont felháborítónak tartaná, hogy demokrácia van és nem arisztokrácia. Mert mi az, hogy az ország sorsába mindenki beleszólhat, és nem az arra rátermettek, arra születettek irányítják az országot?

Hogy aztán hogyan vélekednének Magyarország jelenlegi területéről, és külpolitikai helyzetéről? Attól függ… Szent László sajnálkozna, hogy az általa elfoglalt Horvátországot elveszítettük. IV. Béla örömmel fogadná, hogy mégsem kebelezett be minket a Mongol Birodalom. II. János Zsigmond örömmel látná, hogy egyáltalán létezik Magyarország, nem kebelezett be minket sem az Oszmán Birodalom, sem a Habsburgok. Néhány Habsburg királyunk azon sajnálkozna, hogy még mindig létezik Magyarország.

Mert igen, Trianon mondjuk az 1800-as évekhez, vagy a kiegyezéshez képest hatalmas trauma, bár az Osztrák-Magyar Monarchia sem volt megnyugtató helyzet. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt Magyarország sokkal rosszabb helyzetben is, volt, mikor eleve az ország létezése, túlélése is veszélybe került, amihez képest Trianon még kisebb veszteség objektíven nézve. Meg persze voltak nyilván sokkal jobb időszakok. Meg voltak idők, mikor magyar királlyá koronázott királyaink az ország ellenében uralkodtak.

Trianon szemüvegén keresztül hajlamosak vagyunk pesszimisták lenni, azt mondani, hogy mennyivel rosszabb Magyarország helyzete, mint régen. Bizonyos szempontból igen. Bizonyos szempontból meg attól függ, melyik korral hasonlítjuk össze. Megint más szempontból meg jóval jobb sorunk van – még akár a határon túlra szakadt magyaroknak is –, mint régebbi korokban.