Ez miatt lennék "gáz"? 17/l

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy az utóbbi időben egyre több negatív megjegyzés ért, és bizony nem mindegyikkel tudok egyetérteni. Viszont eléggé elgondolkodtatott, mivel már nem 1,nem 2 ember szólt. Többek között kritikaként ért, hogy túl antiszociális vagyok. Konkrétan suliba járok, haza, és edzeni,és ennyi. Ami azt illeti, nem szeretek emberek közé menni.De nem okoz problémát a kommunikáció más emberekkel. Mindenkihez pozitívan állok hozzá(amit sokszor megbántam) Rengeteget csalódtam az emberekben. Nem csak az én korosztályomban, hanem 60 éves korig bezárólag rengeteg emberben. Bár hívnak buliba, de érzem az nem az én világom. Egyszerűen nem tudok azonosulni azokkal a korombeliekkel akiknek az élet a bulizáson, mértéktelen alkohol fogyasztáson, és az egyéb evvel járó negatív dolgokon kívül semmiből nem áll. Számomra inkább értékelendő egy olyan ember, aki tud más programot ezeken kívül. Teszem azt ha osztálytársam elhívna túrázni, oda is szívesen mennék.Az érdeklődési köröm elég tág, szóval azt azért nem mondanám hogy engem sehova nem lehetne elhívni sehova, hogy semmire nem vagyok vevő. Szeretek olvasni, kirándulni, nagyon szeretem/érdekelnek a motorok(bár eddig csak utas voltam), járok futni,szeretek sütni,az utóbbi időben nem rajzolok de a művészet felé való érdeklődésem még mindig megvan, szeretek új/érdekes dolgokat tanulni. Ezért is szeretem a természet és dokumentumfilmeket.Persze nem csak azokat nézem. Itthon egyre többen mondják hogy barátkozzak, ismerkedjek de evvel az a baj hogy én igaz barátokat szeretnék, nem olyanokat akikkel felszínes, érdek, kapcsolatok alakulakulnak ki, amik az évek múlásával biztos megkopnak/teljesen megszűnnek. Itt is rengeteg olyan kérdést látni, hogy huszonéves fiatalok, az abszolút magány, és elutasítottság bűvös körforgásába kerültek. (én pont ezt előzöm meg, ugyanis tudom hogy előbb vagy utóbb, de az én kapcsolataim is ide kerülnének)Az oka annak hogy nem akarok ismerkedni hogy nincs szükségem felszínes, érdek barátokra akik ma vannak, holnap meg ki tudja. Én ennél mélyebb kapcsolatokat szeretnék ahol bármiről tudok beszélgetni, ahol a másik fél nem fordít hátat ha problémáim vannak.Viszont eddig egy olyan emberrel sem találkoztam akin láttam volna, hogy 100%-ig megbízhatok benne. Viszont ezt az álláspontomat a körülöttem lévők nem értik meg.Aztán itt van a korombelieket kiváltképp foglalkoztató téma, a szerelem, párkapcsolat. Ami azt illeti a bátyáim, mamáim, egyéb családtagok folyton kérdezgetik hogy "mi a helyzet a fiúkkal? ", de erre se tudok mit mondani, mert nincs semmi. A csodálkozásuk után nem értik meg hogy "miért nem pasizok ennyi idősen".Egyre többet kíváncsiskodnak. Nem tudom hogy viccelt-e a bátyám vagy komolyan gondolta, de pár napja amikor kérdésére megint semleges választ kapott, megjegyezte hogy neki az sem baj ha csajt mutatok be neki (vagy valami ilyesmit mondott). Nem a saját nememhez vonzódom. Nem értem miért nem lehet megérteni hogy amíg nem találok olyan embereket akiken érzem hogy érdemes az életembe vonni, addig inkább maradok egyedül.

Ez olyan gáz lenne?

Ti hogy álltok ezekhez a dolgokhoz? Mi a véleményetek az álláspontomról?

Esetleg saját tapasztalatod?

Ha elolvastad köszönöm, ha válaszolsz azt méginkább.