Ezen az oldalon miért van egy csomó olyan ember, aki csak azért jön fel ide, hogy az ember önbizalmát/napját/életét elrontsa?

Sajnállak, ha az írásom is elrontja a napod.

Azok nem is kérdések, amiket írtál; sem a vastagbetűs, sem a kiegészítés végére írt; csak éppen kérdőjelek, a mondatzáró írásjelek. Panaszkodást kereteznek, és azt várják el (persze, valójában te), hogy rosszakat írjanak a borzasztó emberekről.

Azzal kell szembenézned, hogy (a többi panaszkodóhoz hasonlóan) kapsz, legfeljebb 2-3, elvárásodnak megfelelő választ, de a napodat rongáló válaszokból sokkal-sokkal több lesz – nem itt, ennél a kérdésednél -, és ezen semmit sem változtat ez a nem kérdés kérdésed.

Fel kell nőnöd, el kell döntened, hogy a kellemes dolgokkal foglalkozol, vagy a kellemetlenekkel? Miért nem az hat ki az egész napodra, ami kellemes számodra; miért az, ami kellemetlen? Vagy semmi kellemes, vagy legrosszabb esetben semleges dolog sincs, ami történik veled, vagy amire visszagondolsz? Odáig fokozni a dolgot, hogy a napodon túl az életed is elrontják a GYK-s kommentek, azért már nagy baj, de csak a nap-elromlások sem helyénvalók. Ez már szakember segítségét igényli. (Tudod, ha mindenki szembejön az egyirányú úton, nem helyes helyzetmegítélésre vall, ha valaki - panaszkodva ezekre a borzasztó emberekre, akik rongálják az önbecsülését, tönkreteszik a napját, életét – megkérdezi, hogy miért ilyenek?)

Számomra, addig tart valami rossz, amíg elkerülhetetlenül tart. Ha olvasás okozza, akkor az elolvasásig, bár, ha rossz érzést kelt, akkor nem is olvasom tovább. És, örülök, ha vége van a rossznak, azonnal el is felejtem, foglalkozom mással. Rossz lenne az nekem, ha emészteném magam? Rossz. Akarom, hogy rossz legyen nekem? Nem. Ilyen egyszerű.

Nem szabad, hogy nagy befolyással legyenek rád mások, pláne itt, idegenek. Ami nekem tetszik a GYK-n, hasznos, azt kicsemegézem, a többi nem kell. Nem pedig foglalkozni azzal, még írni is arról, ami nem tetszik!

Tapasztalom, hogy rengeteg nagyon befolyásolható, nagyon önállótlan ember van. Sok olyan kérdés van itt, hogy „Gáz lenne, ha…”, „Baj az, ha…”, „Mit szólnának hozzá, ha…” és valami nagyon egyszerű dolgot kérdez. Pl. hogy ősszel hűvösre fordult időben, ha fázik, és dzsekit venne fel. Persze. Nagyon-nagyon nagy baj lenne az, hogy felvenné, nem fázna, és nem kéne tanácsot kérnie.

Ha fázom, akkor úgy öltözöm fel, hogy ne fázzak. Nekem, ilyen egyszerű életem van. Nem csak amiatt vagyok felnőtt, mert ha az aktuális évszámból kivonom a születési évemet, akkor az nem egyjegyű szám, hanem, mert van kellő önállóságom. Ha ahhoz lenne kedvem, akkor négykézláb, hátrafelé mennék a boltba, és nem érdeklődném meg előtte, hogy vajon mit szólnának hozzá? És közben, meg utána sem érdekelne, hogy ki mit mond. Ténylegesen, ilyenre még nem került sor, de hát kisebb dolgokban pláne teszem, amit akarok. Na, jó, amit tudok.

Ha valaki azt mondja, hogy hülye vagyok, akkor mi van? Az van, hogy azt mondta. Meddig tartott? Pár másodpercig. Van utána dolgom vele? Semmi. Egyébként is, tisztában vagyok vele, hogy rosszul tudja.

Az más lenne, ha kétségeim lennének, azon agyalnék, hogy jaj nekem, észrevette, és aggódva mennék tovább, hogy vajon hányan tudják még? És aggódnék egész nap, oda lenne az önbizalmam, életem. Hát, nem! Elképzelni sem tudom részletesen, hogy ilyen lehetne velem, hogy milyen lenne így élni? Biztosan rossz lenne, de akarok én rosszat magamnak? Na, erre már biztosan tudom a választ.