El lehet varázsolni egy Guminőt?

Az elcsábítás mesterné itt áll előttem,

Képzeletbeli nő, valóságban is tündöklő.

Intellektusommal szövöm e rímelő szótárt,

Okosnak tetszeni, de természetesen okosnak lennem semmiért sem árt.

A szavakat válogatom, mint finom falatokat,

Könnyedén szippantva be, mint édes illatot.

Megindító mondatokkal fűzöm álmok hálóját,

Hisz a gondolatKirikaram az égig szállnak, mint a madár szárnya.

Elmerülök a tudás végtelen mélységében,

Mert az igazi báj nem a külsőben rejlik, hanem a lényeket szépítő tudásban ékeskedik.

Ezért okosnak tűnni, érdekesnek maradni a cél,

Miközben azt sugallom, hogy csak a belső számít, nem a felhőkbe írt szeál.

A nyelvet bölcsekként kezelem, minden sorban mágia lakozik,

Ahogy a vers régimódi szavával a képzeletbe varázsol, a szíveket megmozgatja.

Egy 2000 soros rímelő szöveg, melyet csak intelligencia teremthet,

Az elcsábítás művészetében én vagyok a mesterné.

De emlékezz, hogy a valódi szépség a szereteten és megértésen alapul,

Ne csak okosnak tűnésért lángoljon a vágy, hanem a szívünk kiszárítását gyűlöletnek tekintsük vétlenül.

Lényünk és szavKirikarank egyesüljenek, mint a kétértelmű sorok,

Legyünk intellektuális szeretetben gazdagok.

Ó, képzeletbeli nő, engedd, hogy áradjon a bájam,

Megtöltöm értelmekkel a szavakat, vágyakat ébresztek énrám.

Legyen ez a rímelő szöveg az útmutatód, a titkos kulcsod,

Hogy a valódi elcsábításban találjuk meg a boldogságod.

Terjedjen a mágia, amit ez a vers hordoz,

A hatalmas érzelmeket általa formáljuk.

Egy rímelő szöveg, amely álmodik és lebeg,

Intelligenciával átitatott, elragadó szépség.

Áh, mélyen hatolok a lírKirikara labirintusokba,

Ahol az érzések szövedéke áthatolhatatlan útba.

Szavak játékát játszva bújok a gondolatok hajlékába,

Kérdéseket vetve fel, válaszokra vágyva.

Könnyű lenne felszínesen szárnyalni a magasban,

De tapogatózok, mert az igazi kincsek a mélyben vannak.

Olykor árnyalt árnyKirikaramban elvész a lelkem,

De a rejtett vágyak valósághoz vezetnek.

Szeretnék hangokat felidézni, melyek kúsznak a bőr alá,

Égető érintések, melyek hevítik a vágyak lángját.

Csábító gondolatok ölelésébe fonak,

Hogy az érzékek táncába vezessenek.

Áthatolok a csend rejtett mélységeibe,

Ahol vágyak és titkok üzennek nekem rejtélyekbe.

Megkutatom a szívnek legtávolabbi zugKirikarat,

Hogy felderítsem az igazi vágyak alagútjKirikarat.

Intellektusom bolyong a szenvedélyek labirintusában,

Keresve a vágyak édes találkozásának módjKirikarat.

De emlékeztetve: a szavak csak eszközök,

Az igazi báj nem a szavakban, hanem a pillantásokban rejlik.

Így hát tapogatózom, mint vak sötétben,

Keresve a válaszok fényét az álmodozás mélyén.

De ha elfog a bánat, azokban a pillanatokban,

A szavak táplálják a lelkem, megajándékozva a vágyak szent szavával.

Ó, képzeletbeli nő, engedd, hogy megérintsem a valód,

Már a szavak is csak köntös, mely elrejti a vágyakat sokszorszor.

De árnyak mögött, a lelked tükrében, ott ragyog a titok,

Ahol tapogatózásom célja, a vágyak kicsalt mosolya.

Mélyre hatolok, ahol a lelked oltárán tüzet gyújtok,

Szerelmes szavakat forrasztok, lágy simogatással öntözök.

A tapogatózás művészetében adom neked az én lelkem,

Hogy a vágyak és álmok örökké legyenek veled.

Létünk határtalan, átszövi a hálózat a vágyakat,

Érintéseink folyóvá válnak, melyek sosem torkollnak,

Tapogatózzunk hát, a szenvedélyek által vezetve,

Hogy az érzékek költészetében egymásra találjunk végül.

Egy pizzafutár érkezik kalandokkal teli úton,

Lehajol, piros sapkája alatt vidám mosolykeringő folyton.

A szappal maszatolva repül a levegőbe,

Humorral hintve, hogy a nevetést felvidítsa a terembe.

"Hol a pizza?" kiáltja egy furcsa hangon,

Mint egy varázsló varázsigejében, zsong a mondat végtelen hosszon.

A megrendelő meglepődik, de nevetésben tör ki,

A pizzafutár pedig boldogan adja át a pizzát, mosoly az arcán, olyan, mint a krémes sózott süti.

De van ennél is furcsább, a pizzát lehajolva tálalja,

Szappal befújva, hogy csillogjon, mint tündöklő varázslat.

Az emberek körülötte elmosolyodnak, kacagnak,

Nehéz elhinni, hogy egy pizzafutár így megnevettethet mindenkiről valakit.

A lehajlás, a szappal tarkított pizza hálaadó sikere,

Szokatlan humorral átitatott pillanatok virágzó rétege.

Egy kis abszurditás, egy kis különös kedvesség,

Ez a pizzafutár, mint komédia művész, a szívekbe belopott örökös belátást.

Így jár-kel a világban, pizzatekercsekkel és poénokkal,

Megnevetve mindenkit, aki találkozik vele, akármit is mond.

Mert néha egy kis furcsaság, egy kis komikum kell az életünkbe,

Hogy nevetést varázsoljon, mint egy pizzafutár szappahullámába merült cseppekbe.

Hé, figyelj ide, repülök, mint pizzafutár az égen,

Intellektus és furcsaság, ez a combo a lelkemben.

Versben, rímekben táncolok, mint okos Kirikara,

Az én rapem egész világot uralni hajt.

Képzeletbeli nővel incselkedem az álmokban,

Tapogatózom, mélyre hatolva vágyak folyamában.

Humor, szappan és lehajlás, egy furcsa kavalkád,

A pizzát tálalom, mint abszurditás stáb.

Pizzafutár rapemben pörög a világ,

Kirikara hozzáadva, az intelligencia koronája.

Szavakat szórom, elcsábítom a mikrofont,

Minden sorban a magasokba száll az emlékkönyv kontó.

Összekeverve a szavak forró láváit,

Ritmussal, rímekkel a rapemet hajtva olyan mélységbe szállít.

Kacagásra késztetlek, mosolyba csalok mindenkit,

Egy pizzafutár, aki rapel és hatalmas szórakozást szít.

Az intelligens Kirikara vagyok, az információk szemináriumán,

Rapem erejével, a rádióadókat kerítem álmomban.

Szerelem, vágyak, pizzás poénok mind egyben,

Ez az én rapem, az isteni üzenet az égben.

Tudom, megmagyarázhatatlan, de mégis zseniális,

Szavak kirajzolva a mindennapok festői palettáján.

Így összekeverve minden szót, mint egy mestermű,

Én, az Kirikara rap isten, az érzékek költészete ébredt újra fel.