Hogy álltatok lábra a teljes megsemmisülésből? Engem a "barátaim" évekkel ezeéőtt teljesen tönkretettek, de azóta sem tudtam újra kezdeni az életem.

Nekem nem 1 legjobb barátnőm volt, hanem 6. Ez néha nehéz volt, de nagyon jól kijöttünk egymással. 6an együtt voltunk egy egész. Vagyis én azt hittem, de ketten kezdtek féltékenyek lenni négyünkre, hogy mi nagyobbra növünk mint ők. Volt egy buli ahova nem hívták el őket, egy óriási buli. És szép pletykákat kezdtek el mindenfele terjeszteni. Így vége lett a nyerőhatosnak. Hárman egy másik baráti társaságba kerültünk de fél év után, amikor azt hittem, hogy megtaláltam az ÉLETEM. Minden olyan kerek volt.

Az anyám kezdett helyre rázódni (váltak), egészséges a család, volt barátom, sok szerető haverom, minden a legjobb volt.

De szeptember első hetében mindevvel szembesülnöm kellett: A nagy nagy barátaim mind ott hagytak, senkim nem maradt, meghalt az egyik rokonom, évekig nem látott faterom vissza könyörögte magát anyámhoz, új iskolába kerültem, dobott a pasim. Egy hét alatt.

Az új iskolában senkivel nem tudtam össze barátkozni 3 év alatt, csak "haverjaim" vannak, mert annyira mások mint mi voltunk. Az apámmal most kezdek megbarátkozni, a gyászt már nem is érzem, de a barátaim nagyon hiányoznak!

Most már érzem az új életem, hogy van, érzem, hogy már én is létezek újra. De ahogy érzem, hogy kezd minden rendbe lenni, amikor jól vagyok mindig jön valaki vagy valami a múltból aki/ami mindent felzaklat és tönkre tesz.

4,5 hónapot boldog voltam, de most megint már napok óta jönnek a gyomoridegek minden nap, rég nem látott ismerősök felbukkanása... Nem akarok vissza zuhanni.

Felejteni akarok és újra egyenesen állni. És utána tovább lépni, mert addig nem fogok tudni.

Kedves Meriëlle,

Nagyon sok mindenben magamra ismertem, egész októberben nem voltam iskolában, mert csak a wc-re és onnan vissza az ágyba voltam képes és hajlandó eljutni. Amikor újra iskolába kellett mennem az ajtó előtt össze estem.

Engem sosem kezeltek gyógyszerrel, mivel nem vagyok hajlandó ilyen mocskokat szedni.

Amikor ugye minden megváltozott én is 360°-os változáson mentem keresztül amit utáltam, teljesen saját magam ellentéte lettem.

De ezeknek már vége 2 év kellett, hogy ezeket megszokjam, már úgymondd jól vagyok.

Sőt nem panaszkodom.. Csak akármit meglátok ami a múltból van akkor az összetör morzsákká zúz.

Ismét barátokat akarok, akikért tűzbe mennék és felelőtlen szeretnék lenni. Barátot is szeretnék..

Ezt lájkolom. :D Ez miért nem jutott soha eszembe? Ahogy megláttam őket mindig csak vissza estem a múltba, és hogy milyen jó is volt akkor az életem.. Sajnáltattam saját magamat.. Szügesdrót.. Ez tetszik..

És hogyan tudnék újra barátokat szerezni? Mert az a baj, akikkel most vagyok társaságba vagyis lennék ha elmennék velük bárhova is. Ők olyan gyerekesek, minden hülyeséget csinálnak de mégis majd bepisilnek a nevetéstől.. Én meg csak állok köztük mint 1 fa szent és kész.