Mit tegyek? Már nagyon régen nem volt igazán jó kedvem!?

Üdv! Légből kapva, de gondoltam felteszem ide a kérdésemet hátha valaki tud valami tanáccsal szolgálni..a lényeg, hogy egyszerűen nem vagyok képes kiismerni önmagam..sok féle problémám van melyek egy része lehet nem is igazi, hanem csak annyira túlgondolok mindent, hogy igazinak tűnik..eléggé introvertált személyiség vagyok tehát jobban szeretek egyedül lenni, de mégis társaságra vágyom, de sokszor, ha meg is van akkor néha nem tudok érdemi találkozást lebonyolítani mert elkalandoznak a gondolataim a saját dolgaimon, melyek rosszak vagy jók is lehetnek..olyan rég nem voltam igazán boldog vagy jókedvű.. néha néha akad 1-2 pillanat és akkor meg is döbbenek rajta..sajnos elég fakónak és szürkének látom a világot és ezt nem úgy mondom mint egy kisgyerek aki éppen a depis korát éli, hanem a szó szoros értelmében értem. Beszélgettem egyik haverommal egyszer aki hasonlóan gondolkodik és ő mondta nekem azt, hogy nem negatív, hanem realista és hogy a “valóság szar, elszomorító”..kicsit elkanyarodtam, de tovább is mennék..nagyon nehezemre esik még magamat is kiismerni..úgy érzem az elmúlt 3-4 évben valami megváltozott bennem mert nem voltam ilyen, nem voltam ilyen letargikus..sokat mosolyogtam és nem gondoltam a problémákra, de lehet ez áll a háttérben..sok drogot kipróbáltam a fűtöl elkezdve az ectasy-ig vagy a speedig sok mindent melyet akkor annak tudtam be hogy pusztán a kiváncsiság hajtott, de lehet a lelki gyengeség volt az oka illetve a társaság akár..Lehetséges, hogy ennek az állandóan jelenlévő depresszív lelki állapotnak, melyet csak 1-1 apró örömteli pillanat szakít meg ritkán az oka a túlzott egyedüllét, melyet mégiscsak szeretek annak ellére, hogy köztudottan nem tesz jót? ..sok trauma ért, anyám-apám kikkel sajnos nem jövök ki jól mert nem tesznek semmit a családunk jólétének érdekében semmit. Nem dolgoznak, csak a családiból élnek és az egy szem becsületes nagybátyám tart el mindenkit mert saját felelősségének érzi hogy ne keruljenek pl ők utcára és hogy a testvéreimnek legyen mit enniük stb,stb de ebbe nem is mennék bele nagyon.. sok szerettem halt meg akik fontosak voltak gyerekkoromban, de túl könnyen túltettem magam rajta, de lehet hogy nem is csak eltemettem magamba de ott van? Nagyon sok kérdés merül fel és nincsenek válaszok..Úgy érzem nem tudom ezeket egyedül megoldani, leküzdeni...továbbá sorozatosan csalódok magamba..próbálom például mellőzni a marihuánahasználatot, de folyton csinálom..talán ebben keresem a boldogságot..az elmúlt pár évben roppantul foglalkoztat, hogy lehet, hogy kezdek elbutulni..sok sok évvel ezelőtt tizenéves koromban nagyon jól beszéltem és egyszer meg is kérdezték, hogy riporter szeretnék e lenni én meg elmosolyodtam és büszke voltam :) Okosnak éreztem magam és sokan annak is tartottak ..nagyon félek hogy ez miért múlt el..manapság gondot okoz egy komolyabb, összetettebb mondat kimondása megakadás nélkül ..úgy érzem oda a kreativitásom és a gondolataim..sokat rajzoltam szintén tízenévesen és szerettem mindent ami élet és kreatív,megihletett hiszen én magam is kreatív voltam, de mára már úgy érzem fiatalon csak árnyéka vagyok önmagamnak és ez ijesztő!..hol lehet az a tinédzser aki tele volt ötletekkel, kreativitással, gondolatokkal, rímekkel (szerettem/tek rappelni), élettel, jókedvel? Lehetséges, hogy meghalt? Segítsetek választ adni a kérdéseimre..köszönöm...