Miért van arra minden áron szükségem, hogy betegesen imádhassak és bálványozhassak valakit/valamit, ami teljes mértékben elérhetetlen számomra?
Sziasztok!
Én egy fanatikus, őrült személy vagyok. :D
Mindig lennie kell például egy hírességnek, akit betegesen imádhatok.
Mindig keresek magamnak egy-egy ilyen személyt és reggeltől estig csak vele foglalkozok, semmi mással.
Nekem az okoz örömöt, hogy bekeretezve kiszem az illető arcképét több helyre is, minden könyvet elolvasok róla, ami csak elérhető számomra, csak rá gondolok mindig, a szívem fölé írom a nevét, húsz-harminc oldalas leveleket írok az adott személynek, amiket természetesen soha nem küldök el...
Ha szomorú vagyok, olyan nem normális dolgokat csinálok például, mint hogy virágokat viszek az illető bekeretezett képének, vagy betakargatom a képet, hogy "ne fázzon".
(Úgy kezelem a képet, mintha élő ember lenne, de pontosan jól tudom, hogy nem az. Semmi szükség nincs rá, hogy egy tárgyról "gondoskodjak", de nekem ez okoz örömöt.)
Mindig elképzelem, hogy ott van a valóságban is velem (tudom, hogy nincs ott, csak direkt képzelem oda, nem hallucinálok).
A környezetemben mindenki bolondnak tart engem.
Számomra pont az jelent örömöt, hogy ez egy egyoldalú kapcsolat: én imádhatom az illetőt reggeltől estig, ő pedig nem tud erről, így nem zavarja ez.
Nekem az ilyen fajta fanatikus rajongás sokkal nagyobb örömöt tud okozni, mint egy valódi emberi kapcsolat.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem normális dolog, de végül is nem ártok vele senkinek.
Azért, hogy a rajongásom minél egyoldalúbb legyen, direkt mindig már elhunyt személyeket választok, nehogy véletlenül is kapcsolatba kerüljek az imádott személlyel.
Igaziból elég céltalan életem van, semmi értelmes dolgot nem tudok magamnak kitalálni.
Ebben próbálom "kiélni magam", úgysincs jobb dolgom, mint ölelgetni egy bekeretezett képet.
A valóságban nem igazán járok emberek közé, számomra az imádott személlyel "együtt" töltött idő fontosabb.
Általában olyan személyeket választok ráadásul, akiket sok ember gyűlöl valamiért és én csak azért is imádom őket.
Egyre inkább egy álomvilágban élek az elképzelt személyekkel.
Más gond nem igazán van velem, az iskolában négyes-ötös tanuló vagyok, csendben álmodozok magamban egész nap.
De ha mégis megszólalok, akkor csakis az imádott személyekről beszélek. xD
Miért vagyok ilyen?
Mi lehet a baj szerintetek?
Ezen lehet valahogyan változtatni?
Miért baj ez, hogy ilyen vagyok? Mennyire nagy baj ez?
Köszönöm szépen a válaszaitokat!
17/L
válasza:Ha már 17 évesen ilyen komoly a dolog az lehet nagy gond később, persze pubertás időszakban elég sok nő küzd ilyen gonddal, szerintem kinővőd 2-3 év.
Úgy működik a dolog, hogy olyan 14-18 éves korában mindenki kap egy jó nagy adag tettvágyat, energiát, legyőzhetetlennek hiszi magát az ember, bármit meg tud csinálni, bármire képes, bármi lehet az életben. Ez egy olyan inspiráló energia és ezt forditja az ember valamilyen irányba, mint te egy celeb felé. Ez egy nehéz korszak túl kell élni, de ha van egy kis gogyid akkor olyan irányba fordítod ezt az energiát ami építő jellegű. Lehet nyelvtanulástól kezdve bármi, hobbi, tényleg bármi. Ez az emberi pszichének egy fejlődési szakasza, mindenki átesik rajta. A 90-s években amikor én voltam tini akkor mindenki teleragasztotta a szobáját filmsztárok meg együttesek képével.
Igazából az egész az értelem játéka, ő játszik veled, érzelemnek tünteti fel a dolgot mintha a szív csinálná, de ez csak az értelmed játéka. Ha többet akarsz róla tudni erről az értelmi játékról, olvasd el Eckhart Tolle-tól a Most hatalma könyvet, youtube-on is fent van.
Szóval van időd és energiát, fordítsd olyan irányba amiből tudsz profitálni. Akár futni is elkezdhetsz, egy lefutott 10-es után már nem fogsz másról fantáziálni, csak egy jó forró tusolásról:) Én úgy kezdtem bele a futásba, hogy volt súlyfeleslegem, szívritmus problémám, légzési gondjaim és futás undorom. 1 év kellett az első maratonhoz, amire azt mondtam induláskor hogy lehetetlen. Szóval kezdj bele valami építő dologba, még ha az kicsit lehetetlennek is tünik. Szerintem van elég megoldandó feladat a környezetedben, a családodban.
válasza:Szorongáscsökkentés miatt van. Ha jól sejtem, kevés biztos pont van az életedben. Lehet ez sérült bizalmi kapcsolat a szüleiddel, illetve érintheti a külvilágot is (én a szüleidre tippelek, de csak mert az életszerűbb – nem ismerlek, persze, szóval nem tudhatom).
A bálványozás biztonságérzetet ad, illetve biztos értékrendet nyújt. Ezek nélkül bizonyára nagy bizonytalanságban élnél, és neked ez a megoldásod.
Előbb-utóbb ki kell ebből nőnöd, de addig nyilván jobb így, mint így se. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!