Ha valaki tinédzserkorában elfojtja az érzelmeit, annak mi lesz a következménye?

A kérdés az, hogy valóban elfolytja-e ezeket, olyan érzések ezek, amik olyan élethelyzetekből fakadnak, amiket fel kellene dolgozni? Ebben az esetben később különböző mentális problémákhoz tud vezetni, szorongássá, depresszióvá tud válni.

Ha viszont nem elfolytja valaki az érzéseit, hanem megtanulja uralni, kontrollálni, az megint más tészta, ez a későbbiekben hasznára fog válni. Sok erkölcsfilozófiai irányzat tartja fontosnak, hogy az ember ura legyen az érzéseinek, mindig a racionális elme kontrollálja az érzelmeket, mert ha fordítva történik, az legtöbbször csak szenvedéshez, hibákhoz vezet.

Ha minden érzelmünk mindig kitörne, mint egy vulkán, annak legtöbb esetben nem lenne jó vége...

Milyen érzelmekre gondolsz? Miért fojtja el?

Elfojtás és tompítás között van különbség.

Az érzelmek krónikus elfojtásának és ignorálásának az lehet a következménye, hogy egyrészt azok feldolgozatlanok maradnak, és később gondokat okoznak az elvarratlan szálak, másrészt mindez szokássá válik, és később sem engeded meg magadnak átélni az érzelmeidet.

A feldolgozatlan, kimondatlan, elfojtott és ki nem bontott érzelemcsomagok pedig folyamatosan rakódnak rád, egyre nehezebb súlyként.