Szerintetek fontos hogy valaki motivált legyen a munkájában és szeresse, fejlődni akarjon? Mert a környezetembe azt látom mintha ez nem igazán a boldogság forrása lenne, bővebben kifejtem lenn.

Szóval ez egy érdekes téma. Van 1-2 ismerősöm aki tök kiegyensúlyozottnak tűnik. Az első nagybátyám. Elmondása szerint a munkáját szereti. Tök unalmas kicsit monoton, ügyintéző egy reptéren, diplomás végzettséggel. Azt mondta hogy laza, jó a társaság, a fizetés sem rossz. Családja van, 2 gyerek, mennek kirándulgatni, focizni, tök kiegyensúlyozott családnak tűnnek, pénzügyileg szerintem nincsenek túlságosan eleresztve, nagybátyám elmondása szerint átlag 350 ezer nettót keres, a felesége kevesebbet. Úgy látom tök szuper minden.

Aztán van munkamániás mérnök ismerősöm is, céges autója is van már, de egyszerűen nem látom azt a boldog kiegyensúlyozott családi légkört mint a nagybátyáméknál, pedig sokkal több a pénz, érdekes munka, elmondása szerint szereti is.

Szóval érdekes ez az élet. Mintha egy társadalmi kijelentés lenne hogy a munkád kell hogy motiváljon, szeressed mert akkor leszel boldog, de mindha az élet erre rácáfolna a környezetemben, és mintha a munkába nem is az lenne a legfontosabb hogy szeressed, ne legyen monoton, fejlődhess, hanem a nyugalom. Több ismerősöm is mondja aki jól érzi magát hogy igen unalmas, igen ez van meg az, de hogy nyugalom van, nem csesztet senki, mintha ez lenne a legfontosabb.

Most akkor hogy van ez ?