Ha jóképű vagyok és magas akkor miért nem hiszik el nekem, hogy sokszor csúnyának szoktam érezni magam?

Sajna lelkileg elég rossz családból jövök. Apukám alkesz, a szüleim állandóan veszekedtek 20 évig amíg otthon laktam, nem igazán mutatták ki a szeretetüket, nem igazán törődtek velem és mondhatni elhanyagolt gyerek voltam, nem töltöttek fel önbizalommal. Szinte sose öleltek vagy pusziltak. Nagyon sokszor azt érzem csúnya vagyok, engem senki nem szeret. Hiába amúgy ép ésszel tudom szeretnek a nagyszüleim, barátaim, talán még a szüleim is mélyen, de ez az érzés akkor is ott van bennem. A lányokkal kapcsolatban különösen van egy gyenge pontom, mert hiába szoktam tetszeni lányoknak, de húsz éves korom után voltam először nővel és normális kapcsolatom nem volt még. Valahogy vagy elszúrom a dolgokat, vagy ismerkedéskor nem tetszik már a lányoknak az önbizalomhiányom. Nagyon sokszor azt érzem csúnya vagyok, belül is szar vagyok, engem egy nő sem szerethet.

Mondtam már két barátomnak és a tesómnak is az utóbbi időben ezeket, próbáltam velük erről beszélgetni, de csak kb. kinevettek, hogy én miért is gondolom csúnyának magam, amikor ők azt látják jóképű vagyok, magas. Hová fordulhatnék, kivel beszélhetek erről? Nem akarok örökre így élni.