Tényleg ennyire nem vagyok szerethető?

Nyilván szerethető vagy, nincs veled semmi gond!

Anyád is bántalmazó, és a jelenlegi párod is az nem csak a múltbéli kapcsolatod. Nagy szükséged volna pszichológusra, mert mindkettejüket el kellene távolítani az életedből.

#3 bocs, de totál hülye kérdéseket tettél fel, teljesen feleslegesen.

Egy ember értékét nem az adja, hogy mit dolgozik vagy mennyire főz jól, és nem ettől lesz szerethető.

A kérdező egy lelki bántalmazó családban nőtt fel, ezért tudat alatt olyan párkapcsolatot keres, amiben szintén bántalmazzák. A gyerekkori traumákat így próbáljuk feldolgozni, hogy folyton újra bevonzzuk a hasonló szituációkat.

Sajnos ezeket a hibás programokat ("nem vagyok elég jó" stb) elég nehéz átírni, de pszichológus segíthet.

#12

Nem tettem fel hülye kérdéseket. Nem azért kérdeztem, mert szerintem ez adja valaki értékét, hanem kíváncsi voltam, hogy mi lehet a mögöttes háttere annak, hogy ilyeneket mondanak neki. Miért lehet a másiknak ez a szemlélete.

Érted?

Neked a toxikus környezetből kell kiszakadni, helyrerázni az önismerrtedet és önbecsülésed, majd ennek megfelelő életvitelt kell kialakítanod, hozzád passzoló személyiségekkel tartani a kapcsolatot.

Szívem szerint elmennék hozzád "csomagolj!" és elhoználak egy nyugis helyre.

Más aspektusból tennélek rendbe... önismeret és önértékelés.

Nem szeretem azokat az embereket, akik ilyen toxikusak. Semennyire nem értenek az emberekhez és egy öncentrikus aspektus létezik számukra, az helyett, hogy feltérképezné, megismerné pl

A szülő a gyermekének személyiségét.

Vannak olyan mondatok, szavak melyeket egyre többször hall s fogad be az agy, idővel pedig el is hiszi magáról a "bántott" fél, azaz ezesetben te.

Az ilyen toxikus kisebb-nagyobb pszichés hatások pedig blokkokat alakít a személyiségben és annak kibontakozásában.

Azaz nem fog tudni lépni, fejlődni, mert a blokkok miatt egy helyben toppog.

Legyél tudatában ennek és törd meg.

Nagyon sok kismillió összefüggő szálak vannak a te felvázolt történetedben is. Mélyebbre mennénk lehet meglepődnél vagy akár rádöbbennél dolgokra.

Olyan párkapcsolatban pedig nem is kellene maradni, ahol ki vannak ilyen dolgok mondva vagy utalva, hogy nem vagy jó semmire.

Lehet egy kis szeretetre vágyás, törődést szeretne a lelked és elnézed ezekért cserébe az ilyen dolgokat.

Nem szabad!

Nem lehet, hogy te is csak a belül tátongó űrt akarod párkapcsolattal kompenzálni?

Unokaöcsém pl durván szeretethiányos, olyannyira, hogy a szakítás után visszament a csajhoz, csakmert megtudta, hogy terhes...

Elvetetés helyett választotta a boldogtalan, kihaló kapcsolatot egy gyermekkel.

Abban az illúzióban élve:majd a gyerek ad szeretetet.

Ám a gyermek akkor tud igazán szeretetet táplálni a szülők felé, ha azok is jó kapcsolatban vannak és megfelelően nevelik, szeretik a gyermeküket.

A szülóknek is tisztában kellene lenni alap pszichológiai dolgokkal.

S ez a mondat anyudra is igaz.

Tudnia kellene önkontrollt tartani és megfelelő szóhasználattal kifejezve avagy kifejtve nemtetszését feléd.

Azaz meg kellene tanulnia kommunikálni neki is és sok más embernek szintén.

Van értelme olyan személy/személyek felé nyitni vagy akár szíved lelked kitenni, ha nincs viszonozva vagy akár le vagy offolva utána?

Nekem is meg kellett anno tanulnom leszelektálni a toxikus embereket s a saját személyiségemnek megfelelő emberekkel kiépíteni a saját kis világomat.

Az önismeret és fejlődés persze alap volt mindemellett.

Az önismeret abban is előny, hogy el tudod mondani az analfabétáknak, hogy mi miből fakad, mire hogyan reagálsz s miért stb.

Megkönnyíti a kapcsolatokat is.

+jobban meg fogod érteni a másik fél dolgait.

Könnyebben fogod tudni kezelni.

Pl anyám sokat változott felém mentalitásban, ám apám aki kommunikációra képtelen veszett ügy. Így hagyom is.

Merj visszakérdezni, beszélgetéseket elindítani azon témákba melyekkel bántanak, lehordanak. Mindig kérdőjelezz meg mindent.

Ha van olyan tény vagy mondat, ami valóban igaz, azt helyeseld önmagad vállalva.

Csak egy gyenge pl "igen, bementem cipővel, bocsi"

Majd lehet ellenérvelni.

Pl. : azt ne feledd, hogy én is takarítok.

Apró gyenge pl, de biztos vannak érvek, ellenérvek, kérdések.

Dolgozol, otthon rádnyitnak és éppen gépezel vagy telefonozol.

Kérdezz vissza:

Te nem szoktál pihenni, netezni vagy mondjuk filmet megnézni, ami 1-2óra minimum és csak vagy előtte?

Dehogynem, biztos valamelyiket ő is űzi.

Ha meg pl barkácsolnál, az lenne a baj, hogy fűrészelsz, kalapácsolsz. XD

Mindegy mit csinálnál, az ő fejében másból fakad a kötekedés, leszólás.

Kérdezz rá: őszintén, mi az igazi bajod velem? (megfelelő hangnemmel persze, nyugodt kimérten, esetleg egy szomorúbb hangleejtéssel, de legyen határozott)

A legtöbb szülőnél az anyagi dolgokból fakad.

Kevés a fizud, nem tudom mennyit adsz otthonra, de gondolom kevesli.

Az viszont tény, egy ember fenntartása se olcsó, ám az is tény, ha jobban keresnél nem ott laknál vele.

Azaz ha jobban keresnél az a pénz nem hozzá menne, hanem külön költöznél (gondolom).

A viselkedésével csak elűzni fog.

S elfeledi sok szülő:

Eljár felettük is az idő és a gondoskodást, amit megtett a gyerek felé, azt visszakapja idős korára. (hacsak el nem űzi a gyerekét, nem becsüli igzán)

Dobd fel neki a témát, ha valamilyen formában illik a szituációba.

Számos más apró dolog is zavarhatja, egy rosszabb nap után sokan hajlamosak hazavinni a stresszt és ott szabadjára engedni nem megfelelő módon.

Figyeld meg őt a mindennapokban pl munkába menet előtt, után, majd pedig pl a nap másik felében, amit egy fedél alatt veled tölt.

Keresd az összefüggéseket.

Ha észleled, hogy rossz napja volt kérdezz rá, had mondja ki magából, idővel az ingerült állapotát nem baszogatással adja ki, hanem beszélgetéssel.

Vagy csak kerüld aznap, hagyd rá, ha nem akar beszélni.

Fura, de olyan picit, mint a beidomítás.

A szeretetnyelvének megismerése is sokat segítene.

Ám mivel felnőttről van szó, nehezebben változnak, mint pl egy gyerek vagy huszonéves.

Ha picit javul is a helyzet jobb mielőbb saját lábra állni.

Nem egyszerű egyik aspektus sem,de vannak jó opciók, amiket meg kell találni vagy/és csinálni.

Senki se tökéletes.

Nem is fog tudni senki se mindenkinek megfelelni. Nincs olyan ember.

Az viszont megoldható, hogy magadhoz való/hasonló életet, környezetet, otthont alakíts ki s egy olyan párt találj, aki szintén beleillik a képbe a te is az övébe.

Tudod mi a különbség a családtagok és a párod, aki a család része lesz?

A felmenőket, rokonokat nem mi választjuk meg, hiszen beleszületünk, ám a párodat már személyiségednek megfelelően te választod!

S attól, hogy valaki része egy családnak, igenis megválogathatja, kivel akar kapcsolatot tartani s kivel nem.

Értelmes ember megérti.

Pl teljesen elüt a személyiségük, így csak nyűg egymásnak. Ettől függetlenül nem azt jelenti, hogy nem köszönök, ha látom.

Nincs harag, megértés:jobb így mindegyik félnek.

Párodat a jövóben pedig alaposan válaszd meg.

Kitartás!