Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel, és mit mondanál neki?

én is gondolkodtam ilyesmin:

ha el kéne tűnnöm egy fél életre egy küldetés miatt és csak egy embernek írhatnék erről a dologról, ki lenne az?

az első barátom, akit amúgy mai napig nagyon szeretek, és tudom, hogy ő mindet elhinne nekem, és amikor visszatérnék 20 év múlva, tudom, hogy várna és segítene újra visszailleszkedni a társadalomba

Én konferencia beszélgetést indítanék:D

1) Anyukámnak elmondanám, hogy mindent köszönök neki és általa lettem az, aki most vagyok, és hogy mindig hálás lennék neki

2) pici *****mnek (** az egy név;)) elmondanám, hogy tévedtem, mikor szakítottam vele, és hogy szeretem és nem tudok másra gondolni, csak rá

3) Nagymamám, akitől elnézést kérnék, hogy a fia után én is itt hagyom, és sok erőt és kitartást kívánnék neki, és elmondanám, hogy ne bánkódjon miattam

4) legjobb lány és fiú barátom elmondanám, hogy bennük bíztam a legjobban és fontosak voltak nekem

5) az a lány akiben régen megbíztam és tiszteltem, de sajnos egy rossz döntés miatt (kikezdtünk egymással) minden megváltozott, elnézést kérnék, tőle, hogy nem tudtam őt úgy szeretni, ahogy megérdemelné, és megkérném, hogy bocsásson, meg hogy kihasználtam és csak vigasztalódni akartam vele.

Egy óra és halál?

Ha előtte már tudtam,hogy meg fogok halni,akkor volt időm elbúcsúzni a családomtól.Így utóljára egy fiút hívnék fel,aki nagyon tetszett,de sosem mertem bevallani neki az érzéseimet.

Hát ez egy elég nehéz kérdés. Még úgy is, hogy majdnem meg volt az egy órám! :-)

Kicsit hülye helyzet volt. Velem volt egy nagyon jó barátnőm, éjjel volt. Arra gondoltam, hogy fel kéne hívjam az anyukámat meg a szerelmemet. De aztán arra gondoltam, hogy mit mondjak nekik? Hogy lehet meghalok és, hogy szeretem őket... de ezt el lehet így mondani? Meg hogy a frászt hozom a mamámra ha felhívom az éjszaka közepén... Így megkértem a barátnőmet, hogy reggel hat körül hívja fel anyukámat, mert akkor már fent szokott lenni... :-) És nyolc körül a páromat! Köszönöm az orvosoknak, hogy elmondhattam személyesen is, hogy ők a legfontosabbak számomra, hogy kaptam még lehetőséget...

De mivel nem vagyunk egyformák ezért biztos mindenki másképp reagál. Én nem akartam az anyukámat megijeszteni... így utólag elég érdekes... :-))

Azt az embert, aki a világ legszebb érzéseit és legmélyebb ragaszkodását indította el bennem.

Elmondanám neki, hogy mit jelentett számomra...és, hogy a szívem az övé örökké...mert valamivel a sok pici hibája ellnére magába bolondított asszem már örökre.És megkérném, hogy soha ne felejtsen el, de próbáljon boldog lenni egy másik emberrel, és ne kövesse el azokat a hibákat amiket velem, és mutassa ki bátran az érzéseit, mert a világon nincs még egy ilyen fantasztikus ember, mint Ő...

aztán persze üzennék