Ez normális 18 évesen? Semmi jövőképem nincs.
Elvégeztem egy szakmát, ami igazából lehet nem is annyira érdekel. Jelenleg felnőttképzésben tanulok, hogy meg legyen az érettségim. Ez 2 éves.
Mellette munkát keresek. Nincsenek nagy elvárásaim, de gyárba nem szeretnék menni, viszont elég nehézkesen megy a keresgélés. Csak annyi a célom, hogy legyen pénzem a suli mellé, illetve tudjak segíteni egy kicsit itthon a rezsibe szüleimnek vagy ilyesmi.
Aztán ennyit a terveimről.
Elég sok minden érdekel, de elképzelésem sincs a valós képességeimről vagy nehézségeimről.
Mindig is tudtam, hogy nem kell foglalkozni mások életével, és azokat a magaméhoz hasonlítani, de nagyon be vagyok rezelve ettől a hogyan tovább dologtól. Főleg, hogy Magyarországról beszélünk.
Kicsit az önállóság vágya is hívogat, mert már azért elvárnám magammal szemben ezt.
Nagyon sokan elmennek egyetemre bízva abban, hogy kapcsolatokra tehetnek szert, vagy esetleg külföldön is tanulhatnának és élhetnének tovább.
Ezen én is elmerengtem ,de másfelől meg nem szeretném a fél életem tanulással tölteni. Élni is szeretnék.
Szóval van bennem ilyen kettőség, illetve sokszor gyötör a megfelelési kényszer is, inkább saját magammal szemben. Magyarul önmagam ellensége vagyok.
válasza:
válasza: válasza:"Ezen én is elmerengtem ,de másfelől meg nem szeretném a fél életem tanulással tölteni."
Egy egyetemi szak elvégzése jellemzően 3-4-5 évig tart. Ez neked a fél életed...?
"Élni is szeretnék."
Ezt jellemzően olyanoktól hallom, akiknek az élete abból áll, hogy délelőtt suliban vannak, délután meg a Tiktokot húzogatják lefelé :D
A legjobb, amit ennyi idősen tehetsz, hogy tanulsz. És ha valamire vinni akarod az életben, akkor hozzá kell szoknod a folyamatos tanuláshoz, önképzéshez.
Mennék én egyetemre. :) ha tudnám mi az ami érdekel és eltudnám magam benne képzelni.
(Amúgy köszönöm a válaszokat.)
válasza:Ne tuszkold a torkodon, ha nincs étvágyad.
No para, mindenkinél másképp zajlanak a dolgok.
Alapon az már jó, ha elmélkedsz ezeken.
Fokozatosan ismerd meg önmagad, a világot és ha kellő minőségi énidőt adsz magadnak gondolkodással is, akkor meg fogod találni.
Mai napig sok minden érdekel és ami csak megoldható beleépítem karrierbe vagy éppen hobbijaimba.
Kb 22 voltam, amikor csak sejtettem mit kellene csinálnom, de pontos ágat nem tudtam meghatározni.
Kb 25-26 éves koromra rengeteget fejlődött a személyiségem. Önazonosan fejlesztettem, amit csak tudtam.
A maradék "hibám" pedig kiderült, hogy egy neurológiai eltérés az átlagtól, ami egyszerre előny és hátrány. Megtanultam élni vele.
Azt követően teljesedett ki minden.
S ez csak az én példám.
Egy múltbéli 16 éves jelenetem: apám fröcsögő nyállal ordított az arcomba "mi az, hogy nincs célod?" - toxikus személy és nem véletlen szakítottam meg a kapcsolatot vele.
Nekem nem mondta senki "nyugi, ráérsz" és ez egy erős nyomás volt.
Magamnak kellett fejben ezt rendeznem.
Mondhatjuk későn startoltam, de az önismeret előnyei miatt nem csak beértem korombelieket, hanem lehagytam őket.
Régi énemet vállon veregetném "mit stresszelsz? Felesleges."
A sose késő dumákban is van igazság.
Dédim (ist.nyugasztalja) 90 felett tanult angolt és jól nyomta.
Ne sajnáld magadtól az időt.
A külföldi téma se rossz. Gyakorlod a nyelvet, ismerkedsz több kultúrával, személyiségekkel, tágítja a tapasztalatokat és tudást amelyek kellenek.
No és ismeretség. Fontos és hasznos, főleg napjainkban.
Huszonévesen szereztem a legtöbb kapcsolatomat és onnantól csak nő az ismeretségek köre évről évre.
A barátságot pedig alaposan meg kell válogatni.
Más az üzleti és egyéb ismeretség.
Párom is egyik egyetemről a másikra ment otthagyva az előzőket. Végül 2 helyről szerzett alapokkal és internet segítségével alapozta meg karrierjét, amit imád.
Külön öröm látni őt, amikor dolgozik, mert látni rajta a szenvedélyt, elmerülést, akaratot.
Engem nagyon motiválnak azok a személyek, akiket ilyen állapotban látok, sőt számomra kifejezetten vonzó.
Ha pedig olyan dolog, ami érdekel és tudok is segíteni ugyanolyan lelkesen, kíváncsian teszem azt.
Szóval, no para. Akiket ismerek, a többség 27-34 között bontakozott ki és a huszonéves kor, úgymond előjáték volt ahhoz az úthoz.
Sok sikert!
válasza:Ui. : az élet egy folyamatos tanulás és fejlődés más-más formában. :)
Nem szabadulsz tőle, haha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!