Van arra bevált praktika hogy mi segíthet levezetni az ilyen jellegű feszültséget?

Bocsáss meg magadnak. Tudatosítsd magadban, hogy ezen már nem tudsz vátzoztatni és nem leszel előrébb azzal, hogy dühöngsz.

Teljesen megértem, az érzéseiden nehéz uralkodni. De szeresd magad annyira, és engedd meg magadnak a hibázás lehetőségét, mivel ez egy emberi dolog.

Bocsáss meg magadban a másik félnek is. Ez neked sokkal fontosabb.

Én évekig voltam egy hasonló szituációval. Aztán még néhány hasonló szituáció történt. Részben mindenhol hibás voltam én is.

Gondolatban ezerszer kivégeztem ezeket az embereket és a bosszúról fantáziálgattam.

Egy nap pedig rájöttem, hogy hiába bocsátok meg magamnak, ha annak nem tudok megbocsátani, aki nekem ártott, semmivel sem leszek jobb hangulatban.

Aztán léptem egy merészet. Ugyanis azt hallottam, hogy imádkozzak azokért, akik nekem ártottak. Akkoriban kezdtem hinni valami nálam magasabb erő létezésében, Istenben. Imádkoztam hozzá és kértem, hogy név szerint ennek és annak az embernek legyen jó élete, áldja meg minden jóval.

Első nap kínosan éreztem magam, de azért naponta soroltam a névsort, akik engem bántottak, de minden jót kívántam nekik.

És hihetetlen, de működött. Sőt, már azt is el tudtam képzelni, hogy aki nekem az életemben a legnagyobb kárt okozta ismeretlenűl képes leszek neki kezet nyújtani. Ez nem hogy elképzelhetetlennek, de nonszensznek tűnt. És tudod mit? Néhány hónap múlva meg is tettem. Az ember, mikor megtudta, hogy ott vagyok és hozzá mentem elbújt. Fene se tudta, hogyan, de tudtam, hogy hova bújt félelmébe előlem, mert váratlanúl az éjszaka közepén bukkantam fel. És elbújt az ajtó mögé, ott kuporgott halálfélelem a szemében, mint aki a halálra készül. És a kezemet nyújtottam neki és mondtam: Szia barátom, én vagyok a Krisztián. beszélgettünk egy 20 percet, mint férfi a férfival. Én megkönnyebbültem, és aznap jöttem rá a nagy bölcsességre:

Ha nem bocsátok meg, az olyan, mintha meginnék napi szinten egy bizonyos mérget és azt várnám, hogy a másik dögöljön bele.

Én csak ezután tudtam magamnak megbocsátani. Ezután láttam tisztán, hogy az én részem is benne volt a dologban.

Ezek a tapasztalataim. Nekem ez segített. Azóta terhem semmi. Ha meg is bántott valaki, fél nap alatt letudtam a dolgot, ám okultam a helyzetből.

Békessége csak akkor lesz az embernek, ha megtanul megbocsátani a MÁSIKNAK előszőr.

Meg a tiédhez hasonló helyzetek tanulságosak.

Csatlakozom a 2-es válaszhoz.

Bocsáss meg a kárt stb. okozó félnek. Főleg most már hogy elengedted az okozott kár megtérítését. Engedd el a dolgot, ne neheztelj rá.

Magadnak is bocsáss meg. Jogod volt így dönteni! Igazából jószívű, nagylelkű nagyvonalú voltál vele. Jót tettél vele!!

Örülj neki, hogy jót tettél!!

Azt hogy ő hogyan reagál kevésbé, vagy már szinte sehogy nem tudod befolyásolni, azt viszont, hogy te mit gondolsz erről azt igen.

Természetes az is, ha vegyes érzések jönnek elő benned.

De avval teszed a legjobbat magadnak, ha megbocsátasz neki, és magadnak is. Jogod volt így dönteni. A másiknak evvel mások véleménye szerint szokatlanul jót tettél. Örülj neki!! Legyél büszke magadra!

Kevés olyan ember van mint Te, aki ilyet tesz.