Nem megy tanulni, mi történik velem?

Bocsi, de visszapontoztam egyest, mert igaza van, még ha kellemetlen is, ám fejleszthető.

Milyen suli s mennyi ideje tolod?

Nem lehet, hogy csak szimplán belefáradtál?

Ha felnőtt vagy vagy elég idős, akkor viszont jogos anyud említett reakciója.

Emellett helyetted senki nem fogja tudni megcsinálni.

A képességeid alapon megvannak, ha tudtad a jó jegyeket produkálni.

Az más kérdés, hogy tudod mennyi mindennel jár az a szint fenntartása és már a gondolata is fárasztó, kimerült/demotivált lelked pedig nem vágyik rá.

Csak legyen vége - gondolat motoszkál benned.

Dobj félre mindent 1-2 napra.

A telefontól kezdve minden külső ingert, ami eltereli a gondolataidat.

Válassz ki egy kellemes vagy/és komfortos helyet. Az otthon melegétől akár a természetes pihenőhelyekig, ahol nem zavar senki, majd szedd össze a gondolataidat.

(lentebb visszatérek a minőségi pihenőre)

Mit is csinálsz? Miért csinálod? Mi a célod? Akarod-e igazán a célod? Stb.

Pl milyen sulit végzel és mi a cél vele avagy ha szükséges a célodhoz, akkor fel kell eleveníteni önmagadban az adott célt, és hogy miért ne add fel.

Gondolom nem akaraz számodra kellemetlen munkákat végezni, alulfizetve stb.

Emellett azt se feledd, nagyon más a közeg mondjuk egy gyári kismunkás csapatban VS magasabb végzettséget igénylő munkakörökben.

Ki vagy s mire vágysz, miket szeretnél?

Milyen jövőt?

Milyen közérzetet?

Hogyan akarod érezni magadat a mindennapokban?

Milyen emberekkel szeretnél egy légtérben lenni?

Ismeretség, barátok, kollegák stb.

A minőségi énidő nagyon fontos, főleg napjainkban megannyi agyat leterhelő ingerek mellett.

Kell a csend s mellette a saját gondolatok kibontakoztatása. Adj teret magadnak, hogy átgondolj dolgokat, ok-okozatokat, majd tudd mindezt rendezni.

Nálam pl tudják, ha sehol se érdnek el, akkor relaxáló énidő van és senki ne is merjen személyesen felkutatni, mert harapok, ha megzavarnak.

S ugyan ez van, ha műhelyben ügyködök.

Napjainkban nagyon elpofátlanodtak az emberek, emellett az "okos" eszközök elmosták a határokat.

Pl amikor otthon van valaki és pihen egy találkozó helyett, mégis pötyög a telefonon az illetővel, ergo nem ad teret az igazi pihenőnek.

Ezeket kell megállni, határokat húzni, mert nem egészséges és bizony sokan számolnak be pl hasonló "kimerültségről", amit pl te is leírsz, mint kérdező.

Ezért fontos a tudatos életmód ezen téren is.

Mert akarva akaratlanul is, de mindenki lefárad az üzengetés alatt, hiszen témáztok, az adott emberen és mondandótokon van a figyelem, az helyett, hogy pihennél igazából s magaddal foglalkoznál, feltöltődnél.

Az ágyban való pihenéstől egy pihentető hobbiig bármi jöhetne.

A legtöbb embernek nincs is rendes hobbija már.

Rengeteg emberhez van szerencsém, ám ez is egy erős jel sokaknál, hogy nem igazán tudnak magukról, hobbikról mesélni.

Vajon mennyire lehet igaz ez rád?

Nem kell megválaszolni se. Elég az, ha magadnak választ adsz.

Mielőbbi kellemes pihenést és eredményre jutást! ^^

"Ahogy látom a fogalmazás és a magyar nyelv megfelelő használata sem igazán megyeget"

:)

Első olvasatra én is azt hittem, erről lehet szó, de jobban belegondolva talán inkább csak arról, hogy - úgy tippelem, - határon túli magyar családból származik, azért mondja úgy, hogy "nem megy tanulni" - hiszen nem csak egyszer, hanem kétszer is ugyanígy írta. Szóval nem kell mindjárt azt hinni, hogy ha valaki valamit máshogy mond, mint ahogy mi mondanánk, úgy már nem is jó. Lehet, hogy csak tájnyelvi.

"Bocsi, de visszapontoztam egyest, mert igaza van"

Bocsi, de ha szerinted is helytelen úgy, hogy "nem megy tanulni", akkor szerintem meg helytelen úgy, hogy "visszapontoztam egyeset". :)

Helyesen: visszapontoztam az egyest. Ha az lenne a neve, hogy "egyes", akkor lehetne elhagyni a névelőt - akkor viszont nagy E-vel írnánk: "visszapontoztam Egyest".

Ha szerinted tényleg jó úgy (is), ahogy eredetileg írtad, akkor meg az a helyzet, hogy - akárcsak a kérdező - te is valami számomra idegen tájnyelvet beszélsz, mert ez nekem (pestinek) ugyanolyan furán hangzik, mint az, hogy "nem megy tanulni". :)

"Tudom, hogy jobban be kéne osztanom az időmet, próbáltam, de így se sikerült. Tudom, hogy kéne, de nem megy..."

Szólj, ha megvan a módszer, én is ebben a cipőben járok (már nagyon-nagyon régóta). Időnként pont azzal megy el egy csomó idő, hogy próbálom beosztani... Ha 48 órából állna minden nap, akkor talán lenne rá esélyem, hogy mindenre jutna. De így... teljesen reménytelen! :D

Nekem is volt ilyen időszakom. Stresszes voltam, ültem a könyv fölött. Órákig nem ment a fejembe egy kis szakasznyi szöveg sem.

Még jobban idegesített ahogy teltek az órák és közben tudtam hogy tanulnom kell mert feleltetni fog. Feleltetett is. Egyest kaptam, de mivel jó tanuló voltam nem számította be az év végi jegyeimbe.

Odajött később a tanár és megkérdezte mi a baj. Én mondtam, hogy próbáltam tanulni, de nem ment. Egy szó nem maradt meg a fejemben, pedig rajta voltam és kitűnő tanuló voltam. Szerintem kicsit kiégtél. Mint én akkor. Túltoltad, túlstresszelted túlhajtottaf magad. Próbálj pihenni, kikapcsolódni, lazítani utána újra menni fog.