Ez most valóban tejtett tehetségem?

Valóban van benne valami, sőt, több dolog, ami jobb lett volna, ha nincs benne...

Amellett, hogy érződik benne az őszinteség, megvan az a tipushiba itt, hogy a képek, rímek keresése közben zavarossá válik az egész, néha kifejezetten értelmetlen. Pl. végig arról van szó, hogy hiányzik a másik, nincs veled, erre az utolsó előtti versszakban arra kéred, hogy ne menjen még el, mintha még ott lenne. Vagy az utolsó versszakban egyszer úgy írod le, hogy minden, amit valaha kérhettél, aztán meg csak apró örömnek nevezed.

Ne haragudj de ilyet az általános iskolás tanítványaim is tudnak akik sok rap-et hallgatnak. Ez nem rejtett tehetség.

De. A sokatt szidott és felmagasztalt Azariah sem azért lett híres, mert ő olyan nagy tehetség, hanem mert gyerekkorától eldöntötte, hogy ő ezt fogja csinálni és hitt is magában, nem kérte ki mások véleményét, nem jelentkezett tehetségkutatókba, csak csinálta azt amit csinálni akart.

Indulj el az önismereti utadon és meglátod mit hozol ki magadból!

A tehetség összetettebb...

Nem egyik napról a másikra rugja be az ajtót.

Túl sokat képzelsz bele.

A tehetség nagyon túlértékelt és félreértelmezett.

A tehetség egy kiindulási alap. Csak a veled született tehetségből nem viszed túl messzire. Ha sokat tanulsz, képzed magad, megismered, hogy mások versei mitől működnek, hogyan hatásosak, miért érik el a hatásukat, akkor a tehetséged tovább fejlődik, tudás, idővel szakértelem lesz belőle.

A tehetség legfontosabb szerepe nem az, hogy sikerre vigyen, hanem hogy segítse a fárasztó, küzdelmes tanulásodat. Olyan, mint az olaj egy gépben. Nem az olaj végzi a munka nagyját, hanem a fogaskerekek, dugattyúk, egyéb alkatrészek. Az olaj azért kell bele, hogy könnyebben működjön a gép. A tehetség megkönnyíti, hogy a gyakorlás jobban menjen, jobban élvezd, kevésbé fárasszon, kevésbé érezd kudarcnak, ha nem megy valami, ezért inkább próbálkozz vele tovább, újra, még jobban.

És az egyik legfontosabb, amit nagyon sokan kifelejtenek a tanulásból (meg a fenti Azariah hasonlatból is). A népszerű közmondás eredendő tévedése: NEM a gyakorlat teszi a mestert! A gyakorlás csak állandósítja, bevési az emlékezetedbe, amit csinálsz. Ha hamisan énekelsz nagyon sokat és senki nem szól, hogy nem jól csinálod, te meg azt hiszed, hogy az jó úgy, akkor irtó hamisan fogsz örökké énekelni. Ha egy mozdulatot hibásan csinálsz sportolás, vagy akármilyen fizikai tevékenység közben, akkor az izommemóriádba úgy vésődik be és később sokkal nehezebb lesz erről leszoktatni téged, mert annyira beléd vésődött, hogy te így csinálod. Nem elég csak elvakultan gyakorolni, csinálni, ismételni a dolgokat, mert akkor a hibákat fogod begyakorolni.

Mesterré az tesz, ha a gyakorlás közben ki is javítják a hibáidat és utána a hiba nélküli helyes dolgot gyakorlod tovább, hogy a helyes változat ragadjon meg benned és így tovább fejlődj. Az önképzés nagy csapdája pont ez, hogy nem biztos, hogy egy kritikus külső referencia pont, egy tanár visszajelzései nélkül időben felismered a hibáidat, hogy ki tudd őket javítani.