Elrontottam a "karrierem" /életem?

Ezt én sem tudnám elengedni. Ha ilyen eszes lennék és lehetne szuper karrierem, tuti, hogy azt választanám. Nem egy kisvárosban anyukáskodnék.

Sosem költöztök már onnan el egy élhetőbb helyre? Férjed hogy áll hozzá, hogy szeretnél az eredeti szakmáddal foglalkozni? Hajlandó lenne ő is feláldozni valamit, vagy csak neked kellett?

Hogy rontottad volna el az életed? Férjhez mentél és gyereket (gyerekeket?) szültél! Olvasgass itt még egy kicsit, és meglátod, hogy milliók boldogok lennének, ha ilyen életük lehetne.

Ha úgy jobb a családnak, költözhettek még máshová is, lehet még diplomás munkád a saját szakmádban. Akár PhD-zhatsz is.

De addig is, egy diploma nélküli munkakörben is lehet ugyanolyan hasznos, lelkiismeretes, értelmes, stb. munkát végezni, mint pl. kutatóként.

Attól, hogy szülő valaki és nem a szomszéd utcában van a hatalmas karrierjének helyszíne lehet még tovább építkezni csak lebabázva nehezebb nőként.

Pároddal beszéltél ezekről az érzéseidről?

Mert az alap lenne, ahogy az is, hogy közösen problémamegoldásra törekedjetek.

+ A gyerekkel és házi munkával kapcsolatos dolgok rendesen legyenek elosztva.

Pl ha a gyerkőc beteg s menni kell, ne csak te anyaként vegyél ki pl szabit stb.

Legtöbb nő magára húz minden dolgot és a munkáltatók is ezért nem szeretik az ilyen munkaerőt.

Egyensúly nélkül pedig hosszú távon le fog épülni lelki állapotod. Szóval mielőbb beszélj pároddal és egyeztessetek.

Mi már a kezdetekkor, amikor még csak ismerkedtünk lefektettem minden alapot nyiltan s meg is mondtam, ha nem lesz egyensúly a dolgainkban, akkor mutatni fogom merre van az ajtó.

De mivel nagyon hasonló mentalitásunk van korrekten át lehetett s lehet vele beszélni ezeket.

Kommunikáció szintén alap egy kapcsolatban. Mindig furcsállom, hogy ide tévednek emberek olyan alap témákkal, ami számomra olyan, mint a köszönés.

Nem azért vagytok egy pár, mert sokkal mélyebb a kapcsolatotok? Nem azért a párod, mert legjobb barát is és egyben egy jó szövetségesed a párkapcsolatra?

Szexnél minuszba vagytok, voltatok, de nem tudtok beszélgetni alap dolgokról, életről, családotokról?

Rengeteg emberi kapcsolat a hiányos kommunikáció miatt omlik össze. Tessék leülni beszélgetni vagy valami közös dolog alatt egyeztetni. Még akár közös tollasozás, futás alatt is lehetséges.

Ami nektek komfortosabb.

Sose késő. Nehezebb lehet az út, de nem lehetetlen.

Dédim 90 felett tanult meg angolul. Anyám 50 felett vágott bele kis vállalkozásába. (4gyereke van)

Szurkolok, hogy megtaláld a számításaidat és merj pároddal párként kommunikálni!

Jó olvasni, amikor egy kérdező pozitívan reagál mások meglatasaira, és az derül ki róla, hogy valóban válaszokért jött, nem csak onigazolasert, vagy épp hergelni. 🙂

Én mindenesetre szívesebben lennék egy gyógyszerész gyereke, aki fix munkaidőben dolgozik, mint egy kutatóé, aki akár éjjel vagy a családi programok alatt/helyett is a laborban figyelgeti a feheregereit, vagy mittudomen. Gyógyszerésznek lenni sokkal csaladbaratabb munka, ami a gyerek mindenféle életkorában fontos szempont - meg a házastárs, a házasság tartossaga szempontjából is sokkal jobb, minél osszevisszabb a hazastars munkabeoaztasa, annál inkább.

Idős vagyok és diplomás.

Kérdező, ne bánkódj! Vegyésznek lenni sem minden és a gyógyszerész szakma is nagyon szép annak, aki szívből csinálja. Én a PhDr hiánya miatt nem aggódnék. Van férjed, gyereked, még előtted az élet. Minden jót kívánok!