Mért az emberekhez mérten értékeljük a saját tetteinket, vágyainkat?

Azért mert azt hiszik sokan, akkor lesznek boldogok, ha másokat boldoggá tesznek. Van akinél beválik, a többi birka meg megy utánuk, mert sokan azt hiszik, nekik is az a jó ami a másiknak, és különben is önzőnek lenni negatív tulajdonság, az rossz. :)

Hát én inkább vagyok önző, egoista és boldog mint hogy másokkal foglalkozzak... :) Bár fura, mert én emellett ugyanúgy meg akarok felelni mindenkinek, de nem úgy teszem mint az átlag. Mesterien tudok szarni mindenki fejére, miközben azt a látszatot keltem, hogy foglalkozom velük...;) Ahhoz képest hogy semmi komolyabb erőfeszítést nem teszek az ügy érdekében, elég sokan kedvelnek. Pedig nem vagyok az a tipikus "jófej" típus. :)

Azért mert emberiségben élünk. Az ember alkotta a jogot, a környezetet, az anyagi biztosságot... így az életünk minden területén emberekkel érintkezünk, és "hozzájuk" viszonyulunk. (Vagyis valójában a vezető személyiségek által kialakított norma gyakorlati megnyilvánulásához).

Ez sokszor csak látszatszerűen történik, hogy az aktuális köznorma elfogadjon minket, mert "egositának lenni rossz", holott azok is magukkal törődnek a legtöbbet, akik ez ellen tiltakoznak (álszentül).

Ugyanakkor aki azt mondja, hogy senki nem érdekli őt, valószínűleg szintén hazudik, általában ez is egy megfelelési kényszer, hogy önállóbbnak mutassuk magunkat, mint vagyunk. A végső öntörvényűségben élni valahol csak a sorozatgyilkosok és a megvilágosodott remeték kiváltsága.

Jobb esetben az ember megválasztja, hogy ki érdekli őt, és ki nem, általában ezek szerint viszonyulunk egymáshoz, ezért alakul ki az a helyzet, hogy mindenki hazudik és mindenki tudja, mégis úgy teszünk, mintha tökéletesek lennénk. Itt leírhatjuk, hogy önzők vagyunk, de attól még betartunk sok szabályt, és mondhatjuk magunkat érzékeny embernek, holott tegnap az előző hozzászóló lábára tapostunk a buszon, és nem érdekelt minket.