Normális, hogy bizonyos emlékeknél nem tudom eldönteni, hogy álom vagy valóság volt-e? ( amolyan éjjel álmodott álomra gondolok)

Nekem is van kb három-négy olyan emlékem,ami nem tudom,hogy nagyon kicsi koromban történt,akkortájt álmodtam,vagy akár valamiféle előző élet:)Nem igazán hiszek az ilyenekben,de nem is fordítok hátat az elméletnek,végülis nem tudjuk,honnan jöttünk és hová tartunk:)Biztos,hogy normális dolog.Nekem nem is annyira emlékek,mint inkább életképek,helyzetek tűnnek fel;még egy olyan is van(és most nézhettek hülyének:D)hogy egy nagy,fehér juhászkutya(kuvasz?pireneusi hegyikutya)vagyok és állok éjszaka a laktanya közepén és őrzöm a katonákat Lengyelországban.És Isten tudja,miért,mióta az eszemet tudom,vonzódok a katonasághoz és valahogy furcsa érzések öntenek el,ha csak meghallom Lengyelországot...Pedig soha nem voltam ott.Persze,lehet,ez most egy marha nagy hülyeség:D:DDe vannak néha furcsa dolgaink,az agyunk meglepő dolgokra képes.

Nekem egy emlékemnél volt ez így, amúgy ha valamiről nem tudom eldönteni, hogy álmodtam vagy tényleg megtörtént, akkor megkérdezem :D

JUJ. velem is sokszor megesik, eleg "felelmetes", de azutan elfelejtem oket. hmmm