Hogy lehet túlélni a munkahely elvesztését?

Az első munkahelyem volt, egy olyan munkahely, ahol elismertek, megbecsültek és 25 éves létemre mondhatom, hogy teljes értékű, elismert munkaerőnek tartottak. A szakmai előmenetelem is biztosítva volt, családias légkörrel, sok jó baráti kollégával. A főnökkel is szerettük egymást, de egy buta félreértés miatt menesztett, és már nincs visszaút. Másfél év lépcsőzetes munkája veszett kárba egy perc alatt. Nem tudom, hogy hol kezdjem elölről megint, jelenleg lehetőség sincs másik, még a legaljáról sem tudom megint elölről kezdeni, mert olyan lehetőség sincs. Nincs bevételem, elvesztettem a baráti kollegalitást, a napi rutint, hogy tudtam, hogy olyan helyre mehetek be, ami örömöt jelent. A legrosszabb az, hogy a múlt héten még mit sem sejtve végeztük a munkánkat, hétfőn pedig hivattak és minden összeomlott. Azt se tudom, hogy keveredtem haza. Én csak gyanútlanul munkába mentem, és már nem tudtam, hogy nincs hova.

Azóta rémálmaim vannak, bőgve ébredek éjszaka, csuromvizesen, ráadásul egyedül is lakom, normális párkapcsolatom nincs. Nem kell mennem dolgozni, nem számítanak rám, nem csörög a telefonom, hogy légyszi, ezt meg azt csináld meg, amit annyit annyira szerettem, hogy éjszaka is dolgoztam időnként. Egyelőre nincs kilátásom semmire, a munkám ráadásul eléggé speciális volt. Maximum árufeltöltő lehetek a tescoban, ha nagyon a pénzt nézzük, és hamarosan azt is nézni kell. Nem tudom elhinni ezt az őrületet, egyszerűen nem lehet igaz, hogy nincs többé ez a második családom, ahol még sok évet eltölthettem volna. Éjjelente álmodom a régi közös munkákról, nappal nyugtatóval lézengek.

Hogyan lehet ezt túlélni?