Szerinted létezik önzetlen szeretet?
Meg kell mondjam hogy szerintem nem. Például: Egy ember szeret egy másik embert, de az a bizonyos ember nem szereti őt. Egy ideig biztosan szeretni fogja ezt az embert, de ez hosszú távon nem lesz neki kifizetődő, jó. Csak ad és nem kap semmit. Az ember hosszútávon nem látja majd értelmét annak, hogy szeresse, ha az nem szereti őt. Ez akár lehet példa a kutya-ember barátságban. Azt mondják, hogy a kutya akkor is szeretni fogja a gazdáját, ha az belerúg. De nem hiszem hogy a kutya hosszútávon jól fogja érezni magát gazdájával. Az anyai szeretet önzetlen. De ha mélyebben beleásunk a dologba, az anyában a fajfenntartó ösztön működik ilyenkor, még ha nem is tudunk róla tudatosan.
Én úgy gondolom egyik élőlény sem fog feleslegesen energiát szolgáltatni egy másiknak, mert az nem lesz hosszútávon jó neki. Valahogy mindig kölcsön hatásban kell lennie mindennek mindennel. Van olyan, hogy valaki önzetlenül, ellen szolgáltatás nélkül segít valakinek. De ha ebbe is mélyebben belegondolunk, az illető a tudata alatt azért segít valójában, hogy őt ezt jó érzéssel töltse el. Ez már valahol "önzőség".
Ezért nem létezik önzetlenség.
igazság szerint, amikor valaki azért cselekszik jót, hogy önmagának jó érzése legyen, az a jó érzés csak egy elégedettség, kielégültség, öröm...de nem maga a boldogság...amolyan extázis a jutalom az önző tett végére...az önzetlenére meg maga a boldogság. azért mert valaminek van egy pozitív vonzata, attól még a tett nem lesz önző...a tett akkor önző ha érdek van mögötte, mivel az önzés a szándékból indul ki...az, hogy valaki folyamatosan jót tesz mással és nem kap semmit cserébe...nos az úgy néz ki ebből a levezetésből, hogy azért tette jót, hogy visszakapjon jót érte, hiszen csalódott, hogy nem kap semmit...ez önzés, nem vitás. azért is írtam tegnap, hogy az az önzetlen tett, amikor azért teszel meg valamit, mert az érzed helyesnek...kérdezz csak vissza rá és megállapíthatod. Milyen érdekből, kinek az érdekéből tettem a jót? Senkijéből, az utóbbiból kiindulva, nem is lehet választ adni rá ekképp, mivel azért tettem a jót, mert az a jó, mert az a szabály, és pont.
tehát aki alapvetően azért ad, mert azt érzi normálisnak, mindenféle érdek és hátsó gondolat nélkül, az jól érzi magát, és nem hatja meg, ha nem kap semmit cserébe...mert ő nem azért tette, mert elvár valamit...a valós szeretet, az önzetlen az feltétel nélküli...:)
másrészről pedig léteznie kell így is úgy is az önzetlenségnek...mivel ha nem létezne, akkor az önzést nem lehetne mihez hasonlítani, vagyis nem tudnánk róla, hogy önző...de mégis tudjuk, mégis elmélkedünk, mégis feltetted a kérdést...és miért? mert ez olyan, mint a sötétség-világosság...ha nem lenne sötét, gőzöd nem lenne arról mi a fény, ugye a kontraszt hiányában...és pontosan maga az önzés a bizonyíték arra, hogy igazi önzetlenség van. ráadásul az emberiség történelmében volt egy egyén, aki teljes mértékben érvényre juttatta magában a tiszta, feltétel nélküli szeretetet...szerintem kitalálod ki volt az...:)
üdv
26/F
LastOne.Left
Huh Jézust most jó ötlet volt ide hozni, mert annyira belemagyarázható, hogy nem volt önzetlen ő sem...ha csak felteszed a kérdést, hogy mit akart az Atyja...és őt milyen érzéssel töltötte el, hogy engedelmes volt neki?...
Ettől függetlenül is, szerintem létezik, ugyanis aki önzetlenül tud szeretni az egyedül Isten, de ember számára ez szerintem lehetetlen érzés...szóval létezik is meg nem is...:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!