Mással is megtörtént már az, hogy egy idő után nem tudta a barátjával/barátnőjével szemtől szembe megbeszélni a dolgokat, hanem csak msnen? (LENT)

Saját tapasztalatomból kiindulva azt tudnám mondani, hogy azért nem szemtől szemben mondom ki néha a dolgokat, mert úgy érzem nem tudnék azonnal reagálni a válaszra. És még ott van az a mérges, szemrehányó tekintet, amitől leblokkolok, és nem tudom a végén azt elmondani, amit igazán szeretnék. Volt is már ebből problémám, de úgy gondoltam, legalább mindent kiadtam magamból. Viszont utána cseppet sem volt kellemes érzésem. Szerintem a félelem az, ami miatt az emberek gyakrabban választják az elektronikus "szembesítést". Fejlett civilizációnk átka, de az jó, hogy legalább felismerjük, hogy nem ez a helyes, és dolgozunk az ügyön. :)

Remélem tudtam segíteni. :)

Persze. Az egyik barátnőmmel nagyon sokáig azt hiszem 5 hónapig nem beszéltem. Nagyon megbántott. Az első 3 hónapban nem is találkoztunk és még interneten sem beszéltünk. De aztán a következő 2 hónapban szinte minden héten összefutottunk. Buszon, az utcán, villamoson stb. Én nem szóltam hozzá ő se hozzám. De msn-en mindig rám írt, hogy mennyire szeret és ki akar velem békülni és, hogy bocsássak meg neki. Én pedig csak pislogtam, hogy ezt élőben miért nem tudja elmondani??? De aztán kibékültem vele. Találkoztunk és beszélgettünk. Én semmi jót nem éreztem a béküléssel kapcsolatba. ÉS akkor egyszer csak előkapta a telefonját és elkezdett facebookozni.

Rájöttem. Gyenge a saját személyisége, önmagát nyomta el. Mert kétszínűnek lenni, hazudni és becsapni önmagadat sokkal könnyebb interneten mint élőbe. Interneten csak a monitort látod, és olyan mintha mesét írnál. De amikor ott áll veled szemben a barátod és a szemébe kell nézned és hallod a hangját és tudod hogy bármit mondd arra nem csak szóban fog reagálni, hanem a testbeszédével ugyan úgy fog reagálni. Bele kell nézned a szemébe, látnod kell rajta az esetleges lesújtottságot, szánalmat. ÉS ezt a normális ember szervezete nem bírja el.

Egyszerűbb egy doboz előtt begépelni ami benned van, mert senki sincs ott akinek igazán mondanád. Senkire se kell ránézned, senkinek sem kell a szemébe nézned.

Undorító az egész. Én nyitott ember vagyok, mindenkinek elmondok mindent amit gondolok, élőben a szemébe. Vagy elfogadja vagy nem, de legalább tudja. Az internet egy undorító pöcegödör ebből a szempontból.