21 évesek, hogyan gondolkodtok az ÉLETRŐL?

Röviden: gyűlölöm

Párkapcsolatra meg nem vágyom, csak szexre.

szerintem ha sokan válaszolnak ide, akkor sem lesz reprezentatív

másrészt nem értem miért pont 21, de te dolgod

szerintem a mai fiatalok többsége az egyetemisták körül vagy kitűzött céllal rendelkezik a karrierjét illetően, utazgatni akar, jól kereső munkát, szexet és drogokat, szórakozást

vagy elkeseredett és nem érdekli a jövő, instabil személyisége van de tartós párkapcsolatra vágyik és olyan munkahelyre, amiből meg tud élni.

az előbbi inkább karrierista, a másik meg szentimentalista

legalább is én azt vettem észre, hogy ezek valamelyest összetartoznak, de csak sztereotípiákról beszélek.

ugyanis a lányok nagy része általában annak ellenére hogy azt mondja, komoly kapcsolatra vágyik, nem afelé halad. ez szerintem az összemosódó nemi szerepek miatt van, de ez más téma.

ha csak abból indulunk ki akik ide járnak, akkor lehet jópár kiábrándult, magányos aggszűzt találni, meg a másik féle embert, aki nem ragad le az élet részleteinél, hanem "sodródik az árral" és élvezi.

az egész fintora az, hogy akármelyik utat választod, mindnek van hátránya.

tanács:

1.ha komoly párkapcsolatot akarsz és átléped a látszatkapcsolatokat, számolnod kell azzal, hogy soká találod meg az igazit. vagy talán sosem. mert nem adsz lejjebb az elvárásodból. ez nem görcsös dolog, csak tisztában kell lenni a választásod következményeivel.

2.tömegközlekedésen nagyon kevés a szerelmet keresni. ugyanis 0 közös ponttal, külsőből kiindulva sosem fogod megtalálni azt az embert, aki hozzád illik. talán külsőleg igen, de általában ez a legnagyobb csapda. valamint a nők többsége nincs is tudatában hogy az a "nem tudom megmondani" jellegű személyes légkörvarázs valójában csak az ösztöneik játéka, majd 1 hónap múlva sírva rohannak a 100. barátnőjükhöz, hogy a mocskos pasi már megint kihasználta és otthagyta...

tehát azt tanácsolom, hogy ne csak tömegközlekedésen, főleg ne csak külső alapján érdeklődj. mi van ha életed szerelme biciklivel vagy autóval jár? :)

gondolom az a típus vagy, aki neten már csak azért sem ismerkedik, mert az olyan ciki, meg ott csak perverz tömeggyilkosok vannak, aztán ott vannak a szórakozóhelyek még, de ugye a diszkó meg a kocsma megint ciki mert oda csak buta emberek járnak, természetesen akkor meg kell említeni a teázókat, kávézókat, kiállításokat, múzeumokat, parkokat, sportpályákat, stbstb.

3. nem biztos hogy így van, de azt sejtem hogy korban hozzád "illő" embert keresel ez lenne a 21 éves. ez megint egy tipikus társadalmi csapda, mert ciki ha a pasi fiatalabb, vagy túl idős, inkább nem jövünk össze ha a barinők cikinek tartják. további nonszensz követelmények a hajszín, szemszín, magasság, meg még ki tudja mennyi féle elképzelés. és a végén csodálkozunk, hogy miért nem jön értünk a hercegünk gábor, szőke, 186 centis 27 éves győri diplomás orvos, aki humoros, megbízható, őszinte, kiszámíthatatlan, vad, de gyengéd az audi a4es kocsijával szombat délután napsütésben, amikor éppen arra sétálok...

ez nem rád vonatkozik kedves kérdező, csak akkor vedd magadra, ha inged.

elhiszem hogy egy nő számára is lehet fárasztó, de a tipikus bunkó de sikeres pascsyk nagy része pont a csalódásai által lesz tapasztalt macsó. szerintem egy átlagos férfi legalább 5-10szer annyi csalódáson és keresésen kell hogy átmenjen, mint egy nő.

némely portálon 5ször annyi férfi van mint nő, de kor és fénykép nélkül is kapósabbak mint a többi hím, akár akkor is ha egyáltalán nem csúnya és buta.

ez egy természetes jelenség, magyarul egy nő akkor is elkel, ha nem tesz érte semmit, csak ne legyen túl válogatós és túl csúnya.

ehhez viszonyítva a te kutatásod szerintem szinte semmi.

hány évig "kerested" a szerelmet és hogyan?

nem muszáj válaszolnod, de nem egy fiúval találkoztam csak ezen az oldalon 20 felett, akik rengeteg lánnyal próbálkoztak már, de még mindig nem volt kapcsolatuk. pedig lehetőségük is lett volna rá.

ebből az a tanulság, hogy a rámenős pasik életképesebbek, és a nők igénytelenebbek, vagy legalább is megengedhetik maguknak a lustaságot.

valamint az, hogy akik kitartanak az elképzelésük mellett hogy csak szerelemmel lesz párkapcsolatuk, könnyen meglehet hogy 20 felett is tapasztalatlanok még.

hogy ez illúzió vagy sem, meg mennyire éri meg, mindenki mérlegelje a saját értékrendszere szerint

valamint ha kíváncsi vagy az emberek egy rétegére, regisztrálj közösségi oldalakra, ahol beletekinthetsz egy kicsit életük egy részébe, gondolataik nagyvonalába.

sok sikert a céljaid eléréséhez, de azt kell mondanom, karriert építeni, pozitív maszkot húzni könnyebb, mint őszinte, boldog párkapcsolatban élni.

Az én álmaimban is jó munka,sok barát,gyönyörű barátnő,mindent elsöprő szerelem,menő autó,sikeres karrier és pénz szerepelt.

Próbáltam sok munkát,az emberekben nem lehet megbízni,a gyönyörű csajok észre se vesznek,mi az a szerelem?,gyalog és/vagy busszal járok,munkanélküli vagyok,pénzem nincs.

Hogyan gondolkodok az életről?Hát így: Mikor lesz már vége????

Hogy mit gondolok, hát nem tudom hangulat függő, többször érzem rossznak a dolgokat mint jónak.

Úgy érzem az élet elszáll mellettem és nem tudok lépést tartani másokkal. Szeretnék elérni valamit az életeben, de volt egy nehéz 5 évem amikor annyira elment a kedvem mindentől hogy ez a tanulás rovására ment, most nincs végzettségem és munkanélküli vagyok. Nem látom a jövőmet nem látom hogy lesz e még jó állás és család, helyette csak a rabszolgamunkát látom azt hogy ebből nincs kiút mert pénzem tovább tanulni nincs.

E mellett látom ahogy mindenki kezdi kialakítani az életét, most lépnek már sokan arra a szakaszra hogy a szórakozásból egyre több idő a karrieré és a szerelemé.

Én e közben még egyáltalán nem voltam fiatal, nem éltem ki magam, és most hiányzik szeretnék menni szórakozni, de nincs kivel. Szeretnék szép barátnőt mint mindenki más, de nem kellek nekik, voltaképpen az átlagos lányoknak se, akiknek bejövök azok nekem nem jönnek be.

Hogy mit gondolok a világról? Azt hogy rossz helyre születtem, más országokban sokkal nagyobb a szabadság fiatalon, könnyebb messze vállalni munkát, könnyebb bejárni a világot és megtalálni önmagunkat.

Még itthon nem érzem azt hogy szabad vagyok, egyfelől ott az elvárás hogy tartsam el magam dolgozzak, és ott van bennem az hogy szeretnék még kicsit élni(bánom hogy fiatalon nem tudtam ezt megtenni) Másrészről nem tudok kitörni, a megyében szinte semmi munka, messzebb mondjuk a Dunántúlon munkát vállalni nem egyszerű, főleg nem úgy hogy nincs végzettségem, viszont pénz nélkül nem kapható meg semmi, még az egyetem is pénz. A családi hátterem nem olyan hogy megtehessem hogy anyukámon élősködök, most azt teszem és már rosszul vagyok tőle, egyedül akarok lakni, egy rendes melót ami nem fáraszt le estére és más hobbikra is jut időm, barátokkal lógni többet. Egy barátnőt aki elfogad olyan bolondnak amilyen vagyok. Szeretném 25 éves koromig kiélni magam és aztán csak a karrierrel foglalkozni hogy 30 évesen már apa lehessek. De jelenleg úgy érzem még 40 évesen se fogok sehol tartani.

Külföldön az emberek 25 éves korukra megteremtenek egy egzisztenciát, még itthon ez sokkal nehezebb, és csak néhány kiváltságosnak sikerül, a többiek még 50 évesen is hiteleket törlesztenek.

Emellett ott vannak az álmaim hogy olyan munkám legyen amit tényleg szeretnék is, egy saját vállalkozást ahol ha szűkösen is de a magam ura vagyok.

Mind ez olyan messzinek és lehetetlennek tűnik, egyre elkeseredettebb vagyok, nincs jövőképem.

Néha pozitívabb vagyok és akkor azt látom hogy még jobb esetben is csak az egy harmadát éltem le az életemnek, még sok minden odébb van, hogy majd fordul a kocka. De ez nem így van ezért tenni kéne, de nem érzem hogy vannak e lehetőségeim. Jelenleg is munkát keresek, rabszolgamunkát hogy legyen pénzem hogy talán elköltözhessek, közben arról álmodom hogy egyetemre megyek pár emberrel kiveszek egy albérletet és tanulás és valami diák munka mellett szórakozok kicsit.

Itt a nyár és semmire nincs pénzem, jó lenne elmenni a Balatonra, kerti sütéseken részt venni, barátnőt találni, élni a mának, eközben itthon azt kapom hogy miért nem dolgozok. Nem tudják milyen nehéz találni, de csak magamat okolhatom, azt hittem hogy az egyetem nem fontos hogy majd én járom a magam utam, de rájöttem hogy ez nem így van, kell valami cél valami irány amit meg tudok ragadni.

15:33vagyok

17:08

az a baj hogy a mai 20onéveseknek már rég nincs gyerekkoruk. sőt, a mai tizenéveseknek sem. tehát a 30-40es korosztály az akinek volt még arany életük, egyébként teljes kilátástalanság, egzisztenciális válság.

17:33

szerintem sokan vannak akik hasonlóan érzik, csak nem mindenki van (egyelőre) anyagi kétségek között. a lelki biztonság már rég nincs. vagy bohóc vagy és játszol, vagy fakír, de igazi boldogság csak keveseknek adatik meg.