Miért baj, ha nem érdekel a karrier?

Szerintem nem baj, jól csinálod. Egy időben én is szerettem volna szép karriert befutni és jó pozicióba kerülni, de aztán rájöttem, hogy az ezzel járó hajtás nekem egyszerüen nem éri meg az eredményt. Mióta lenyugiztam sokkal jobban érzem magam. Van melóm, amit szeretek, de nálam is csak eszköz. Simán feladnám és valahol fel is adtam, amióta már csak szabadúszóként és félidős munkarendben csinálom. Jobban érzem magam, amióta nem a munka az elsődleges cél az életemben, hanem az, hogy jól érezzem magam. Van időm a barátaimra, arra, hogy olvassak, tévézzek, kirándulja és mindezt nyugodtan, nem úgy, hogy közben teper az agyam a következő lépésen. Most már évek óta van így nálam és soha nem mennék vissza abba az időbe, amikor még a karrier volt a cél.

Viszont elfogadom, hogy vannak, akiknek mások az ambícióik és a munkában szeretnének kiteljesedni, bár sok olyan ismerősöm van, aki igazából csak nem meri meglépni, hogy ne ez legyen az elsődleges cél. Ők csak azt látják, hogy a mai vlágban csak ezzel lehet érvényesülni és a mai világban az első, hogy sikeres legyél, mert az egyenlő a boldogsággal. Ez amúgy igaz, de a siker szerintm nem egy magas pozicióban mérendő. Én sikeres vagyok, mert mindent, amibe belefogok sikerül, pedig nem hajtok karriert. Egyszerüen csak sikernek könyvelem el, hogy boldogan élek, aminek része, hogy kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok. És ezt mások is így látják.

Irigyellek. Komolyan. Tuti sokkal boldogabb/elégedettebb vagy mint sokan.

Próbálok én is erre az útra térni. Ideje lenne belátnom, hogy nem éri meg a karriert hajszolni. Elég lenne egy tisztességes fizetés.