Nagyon sokat torzítok, kiszínezek, vagy csak simán kitalált történeteket mondok el úgy mint ha igaz lenne?

Kiskoromban alakult ki ez leginkább, valahogy sose éreztem magam érdekesnek, és mindig valami olyan dolgot találtam ki ami nem volt igaz, vagy nem történt meg. Sokszor mesélem el színesebben a történetet mint ahogy megtörtént. Vagy ha valaki mesél valami jó sztorit akkor építem be a saját sztoriim közé. Általában senki nem veszi észre mert nagyon nehezen visszaellenőrizhető. Pl ha valaki új emberrel ismerkedek meg akkor mondok ilyet, de szinte nem ismerek olyat akinek nem hazudtam volna már magamról valamit. Főleg próbálok hihető dolgokat kitalálni, de az egészben a legijesztőbb hogy már teljesen ösztönösen jön, mire észreveszem már ki is mondtam. Már felnőttem valamennyire és próbálom elfogadni magam, de még mindig nehezen tudok leszokni róla. Nem érzem hogy olyan színes lenne az életem, nem jártam sok helyen, nem történt velem sok izgalmas, elég sokáig szinte csak otthon ültem. Most próbálom ezt levetkőzni de nem egyszerű. Teljesen ösztönösen jön ez a dolog. Pl mesélek valami vicces sztorit akkor hirtelen hozzáadok valamit. Még eddig senki előtt nem buktam le. De sokan tartanak színesebbnek mint ami vagyok, és már rosszul érzem magam tőle.

Mindig is élénk fantáziám volt, és nem tudom ezt hogy lehetne pszichésen megoldani.

Amúgy elég őszinte ember vagyok, magamról ritkán hazudok vagy tüntetem fel jobban, csak ilyen sztoriknál jön elő főleg. Részben azért mert ha jobbnak állítanám be magam az úgy is kiderülne. PL még szűz vagyok, ezt sem titkolom mert úgy is kiderülne. De nem is reklámozom.

21/F