Nagyon fel tudom magam húzni bizonyos embereken és olyankor képtelen vagyok türtőztetni magam (a többi lent). Mi a módja a higgadt reagálásnak?

A barátom anyukája túlontúl gyámoltalan, úgy értem, szegénységben élnek, de a füle botját sem mozdítja, hogy valahogyan kimásszanak a gödörből.

Odabent bagózik az élettársával együtt, már olyan szag van náluk mint egy c!gánytanyán, de a legmárkásabb kajákat szerzik be mindig, eszetlenül gondolkodnak és emiatt a barátom folyamatosan szív mint a torkosborz. Amikor megemlíti nekik a srác, hogy pl. az egyetemen már tettek megjegyzéseket a szagára, felháborodnak, és arra hivatkoznak, hogy nekik az egyetlen szórakozásuk a cigi. Eszetlenül költekeznek, de emellett megállás nélkül nyavalyognak a sorsuk miatt.

A nőnek gyakran 4-féleképpen kell elmagyarázni a legegyszerűbb dolgot, míg egyszer sikerül megértenie, és olyankor is meg van magyarázva: szegényke kimerült a sok munkában (ami általában 1 ebéd elkészítését jelenti).

Ilyenkor el akarok vonatkoztatni arról a helyzetről, mert tudom, hogy csak a barátomat bántom meg, amikor utalok rá, hogy mennyire tutyimutyi az anyukája.

Az a baj, hogy ebben a környezetben él és beleivódik ez a szájtáti életmód, amitől a szőr feláll a hátamon.

Próbálom elfogadni ezt, de mindig kiül az arcomra az ellenérzés - nem tudom eltitkolni az érzéseimet.

Ti hogy/mit tennétek?