Nektek volt már ilyen? Mire utalhat ez? Normális dolog?

14 éves vagyok,lány.

Mostanában amikor egyedül vagyok, sokszor képzelem azt, hogy abban az adott szituációban, amiben éppen vagyok (zuhanyzás, fésülködés, táncolás, sétálás, buszozás, futás, stb.) akkor mit tennék, ha... és akkor itt jönnek az ilyen dolgok, hogy "ha rájönnék, hogy az asztalosok otthon rám várnak, ha már 15 perce a fodrásznál kéne lennem, ha most rájönnék, hogy másnap minden tárgyból dolgozatot írunk, ha rájönnék, hogy most épp egy randiról kések el, ha rájönnék, hogy éppen égve hagytam a gázt, ha most egy csapat idegen figyelne, ha a szerelmemmel lennék, ha egy fiúval lennék aki szerelmes belém, én viszont belé nem, stb..". És komolysággal eljátszom azt a jelenetet. Beszélni ritkán szoktam, csak egy-egy mondatot, aztán rohanok a tükörhöz, hogy most éppen milyen az arckifejezésem ebben a helyzetben.

Legtöbbször a "szerelmes-dolog" fordul elő, amiorelképzelem, hogy a barátom épp lent vár a szobámban, épp velem van, épp velem ül, vagy most veszem észre a buszon, most jön oda. Elalvás előtt meg a kamaszkori tipikus "ilyen korban mindenki szerelmes a párnájába" dolog van.. :PP

Az ilyen helyzetekben elképzelem, hogy én hogy látszódnék kívülről, hogy milyen érzelmek lennének leolvashatóak rólam. Hogy az adott ember akivel elképzelem a szituációt, mit gondolna, s akkor mit gondolna, amikor erre a jövőben visszagondol. Hogy hogyan mesél erről. Hogy hogyan emlékszik rám vissza..

Meg figyelem az összes ember arcát, mit érezhet, mit gondolhat? Lehet, hogy leolvasok róla egyetlen egyszerű érzelmet, de ki tudja mi más van még ott. Pl. szoktam nézni magamat a tükörben, hogy hogyha én nem én lennék, mit olvasnék le magamról.. aztán a homlokomra nézek, mennyi minden kavarog ott azon az egyetlen szinte nem létező gondolaton kívül, amit "belegondoltam magamba".

Figyelem az emberek reakcióit, hogy milyen kézmozdulatokat tesznek, miközben vannak. Rájövök sok dologra... Meg pl ha találkozom egy emberrel, miután szétválunk csomó ideig aznon elmélkedem, miket gondolhat épp most. És az összes kimenetelnek gondolok egy történetet..

Érdekel a színészet (most egyfolytában képzem magam, már egy ideje megfigyelem magamat állandóan amikor beszélek, stb.), a pszichológia.

A tanítás is érdekel, egyszer amikor egy dolgozatra készültem, magam elé képzeltem egy gyereket akinek magyaráztam volna (modjuk én ugyanilyen korú vagyok, ő meg mondjuk 7-8 ) és akkor egyszer elkezdtem hangosan magyarázni neki. Mintha tényleg ott lett volna, pedig egy lélek sem volt rajtam kívül a házban... és akkor elképzeltem hogy milyen lenne hogyha ő szerelmes lenne belém, ha mondjuk utálna, ha az anyja kényszerítette volna rá, vagy hogyha beteg... szóval ilyenek.

Meg van hogy egy csomó ideig nézem magamat a tükörben, eljátszok egy csomó érzelmet vagy csak eljátszom hogy szemezek valakivel. Egy csomó féle mosolygást próbálok, elnevetem magam vagy megpróbálok sírni. Megpróbálom leutánozni az arckifejezést amit a buszon vágtam vagy valami.

Amúgy mindez meg azt eredményezte mostanában hogy mindig minden pillanatban magamat adom, energikusabb vagyok, stb. sosem szalasztok el egy pillanatot se, mindig kimondok, amit gondolok, őszintén.