Tudnék csinálni magamból egy "társaság közepe" típusú embert az introvertált fajtából? (saját tapasztalatra lennék kíváncsi)

Remélem valamennyire segítek, viszont sietősen írom, tehát bocsesz ha nagy hülyeséget írok, ugye holnap tézé és én semmit nem tudok...

Igazából, én is sokat változtam tavaly óta, vhogy sokkal pozitívabb lettem, és sokkal több ember lett a barátom, na de emelett több tanár utál, tehát ezesetben nem tudok segíteni. Azaz régen inkább melankolikus voltam, mintsem szangvinikus. Hogy hogyan azt pontosabban én sem tudom. Azt csináltam amit szerettem, hobbikat kerestem, és tulajdonképpen rájöttem, hogy milyen király is vagyok néha én, hiszen van egy csomó pozitívum is az életemben. Ajánlom, h te is keresgélj utána, majd belejössz. Ha hobbit keresel, lesz több témád is, amivel ismerkedhetsz, és onnan vezethet út a társaság közepe felé. Hidd el, hogy király vagy. ENNYI. Mondogasd magadban. Nem, nem vagyok hülye, ez tényleg jó hatással lehet rád, próbát meg ér nemm?

Ha meg bármi kérdesed van fordulj hozzám. :D most ugye többet nem írok inkább tanulok...jjajaj.

Őszintén, én azt mondom, hogy ne akarj extravertált lenni. Egy introvertált személyiségtípus alakult ki nálad, és ezzel semmivel nem vagy kevesebb annál, mint aki kifelé él. Sőt. Egy introvertált ember nagyon sok dologban sokkal több, jobb annál, mint aki nem tud magába nézni. Igen, annyi hátránya van a dolognak, hogy kevesebbet beszélsz, de ezt elő lehet úgy is adni, hogy emiatt ne tartsanak gátlásos embernek, hanem inkább egy komolynak, érettnek, intelligensnek. Minden csak stílus kérdése. Szeresd az introverziódat, tiszteld magadat, amiért ilyen vagy, amiért nem vagy olyan, mint a többség. Ha már amúgy is befelé fordulsz, kezdd el felfedezni a képességeidet, amik különlegessé tesznek és máris nem fogod utálni a személyiségedet.

Nekem van egy személyes "siker"sztorim. Az idézőjelet azért használtam, mert az introverzió se nem rossz, se nem jó, szóval nem siker a megváltoztatása.

Egyszer nekem sikerült extravertálttá varázsolnom magamat. Én alapból INTJ vagyok, ami az introvertáltak között is egy elég erősen befelé forduló személyiségtípusnak számít. (nézz utána, guglizz rá, hogy "jung személyiségteszt", javaslom töltsd ki te is a 72 kérdéseset) 15 éves voltam, és elegem lett abból, hogy a lányokkal nehezen mennek a dolgok, szerettem volna már kipróbálni, milyen az, ha van egy barátnőm. Én azt csináltam, hogy rengeteget olvastam arról, hogy hogyan viselkednek az extravertált emberek, meg figyelgettem mindenkit. Aztán jött egy nyári tábor, ahol senki nem ismert, ergo bárki lehettem. Akkor úgy döntöttem, felöltöm magamra az új, tanult arcomat, mivel teljesen mindegy, hogy hogyan viselkedem - nem fog senki furcsán nézni rám, mert nem ismer senki. Így azonnal extravertálttá váltam. Beszédes voltam, laza, önbizalommal teli. Nem volt mitől félnem, nem sérülhetett az, aki amúgy vagyok, mert egy másik emberré váltam. Random emberekhez odamentem csevegni csak úgy és nem érdekelt, hogy mit gondolnak. Csak abban a táborban két lánnyal is közelebbi kapcsolatba kerültem, sikerült barátnőt is szereznem. Még azon a nyáron voltam nyaralni szüleimmel. Több családdal mentünk együtt, és velünk utazott egy 18 éves nagyon-nagyon jó csaj, igazi tipikus szőke bombázó, aki két éve kapcsolatban volt. Én mint írtam, 15 éves voltam akkor. A negyedik naptól kezdve már együtt aludtunk, éjszakákat dumáltunk végig, ölelkezések, sőt, még az is elhagyta egyszer a száját, hogy "dugj meg". (persze akkor én szűz voltam és beszari, nem lett végül szex belőle) Addig viszont eljutottam az a tíz nap alatt vele, hogy inkább velem volt utána, mint a barátjával, sőt, a barátja meg is jegyezte, hogy furcsán viselkedik a nyaralás óta. Később sikerült egy komoly, négy évig tartó, összeköltözésig "fajuló" kapcsolatot kialakítanom az extravertált arcommal. Persze idővel visszaváltottam a régi jól megszokott személyiségembe.

Mindezek ellenére én azt mondom, hogy ne extravertálttá akarj válni, hanem egy önbizalommal teli intrová. Sokkal jobb. Ne akard eldobni saját magadat saját magadtól. Így is lehet sikereket elérni, a későbbi párkapcsolataimat már introvertáltként építettem ki és hidd el, sokkal jobb úgy. Nagyobb a sikerélmény. A lényeg: nem vagy kevesebb a személyiségtípusod miatt senkinél, az pedig, hogy mások azt gondolják, ne foglalkoztasson. Majd meglepődnek, amikor látják, hogy te nem is félénk vagy, hanem egyszerűen csak nem szólalsz meg, ha nincs rá okod.