Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hogy tudnék változtatni? Mit...

Hogy tudnék változtatni? Mit tegyek? Van erre megoldás?

Figyelt kérdés
Nagyon sokat gondolok az utóbbi pár hónapban arra,hogy öngyilkos leszek. Ha belegondolok, semmi olyan nincs,ami miatt itt kéne, hogy maradjak. Nem akarom végig szenvedni az egész életemet. 21 éves lány vagyok. Apám kiskoromban mindig vert, de most már gyűlöl is. Anyám és a családom többi tagja nem szeret, és nem is foglalkozik velem. Nekik jobb lett volna ha meg se születtem volna. A sulit nagy nehezen eltudtam végezni. Munkám most jelenleg nincs vagyis nem is nagyon volt, mert megszűnt ahol dolgoztam. Így elköltözni se tudok... Nincsenek barátaim és sose voltak. Barátom most nincs, mert folyamatosan megcsalt, nem is szeretett, pedig én szerettem. Folyamatosan kihasznált. Nem bírtam és ott hagytam. Én csak arra vágyok, hogy valaki viszont szeressen, de félek, hogy olyan már sose lesz. 2 évvel ezelőtt megerőszakoltak, meg is fenyegettek, azóta félek az utcán, folyamatosan rémálmaim vannak, már aludni se tudok. Voltam pszichológusnál de ő se tudott sokat segíteni. Ha ezekre a dolgokra gondolok vagy eszembe jutnak folyton a sírógörcs kerülget. Mi értelme van így élni? Szenvedés az egész. Erre nem is létezik már megoldás. Kérlek legalább ti ne bántsatok, csak egy kis segítséget szeretnék vagy én se tudom már, hogy mit akarok. Remélem értitek...
2012. febr. 27. 19:23
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
teljesen megértelek,pár hónapja én is ilyen voltam,majdnem öngyilkos lettem de pár barátom megmentett,azóta jóra fordult minden,néha csak kicsit várni kell és minden jóra fordul,ha akarsz valakivel beszélni a problémáidról akkor én itt vagyok szívesen meghallgatlak
2012. febr. 27. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
21 éves vagy, tudod még mennyi minden történhet veled ami jó? 20 évesen meghalt az édesanyám, az akkori párom magamra hagyott, mert unalmas lettem, hogy nem akarok bulizni járni. Aztán jó munkám lett, találkoztam a mostani párommal, akit imádok. Boldogan élünk már egy picivel. Akkoriban én is sötéten láttam mindent. Keress egy másik szakembert, tarts egy kiskutyát, amiről gondoskodnod kell, így még más kutyásokkal is beszélgethetsz, kimozdulsz már jobb kedved lesz.
2012. febr. 27. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
Az előttem kommentelőnek igaza van, egy kisállat nagy boldogság lehet. Szerintem azért nem vagy jóban sok emberrel mert negatív lehet a kisugárzásod, szomorúnak tűnhetsz a leírtak miatt, és emiatt nem is próbálnak közeledni hozzád. Szerintem próbálj meg munkát keresni mindenképpen, egy kisállat gondozása is jobb kedvre deríthet! Járj sportolni, vagy valami olyan (biztonságos) elfoglaltságra, ahol barátkozhatsz, ismerkedhetsz, anélkül, hogy félned kellene. Küzdősportot is ajánlok, talán megnőne az önbizalmad és kevésbé félnél az utcán. Tényleg rengeteg boldogság vár még rád az életben, ne add fel szerintem!
2012. febr. 27. 19:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:
Mégis mitől kéne hogy boldog legyek? Anyu szerint a kutyatartáshoz is béna lennék. Nem is szeretnék barátokat mert félek, hogy megint újra csalódnom kell. Ez van ... :(
2012. febr. 27. 19:51
 5/10 anonim ***** válasza:
100%
Drága Zsófia! Számtalanszor leírtam már a tiedével hasonló problémákkal küszködőknek, hogy mindenfajta fejlődés fájdalommal jár. A test fejlődése testi, a lélek fejlődése lelki fájdalmakkal jár. Ezeket a fájdalmakat bárhogy szeretnénk elkerülni nem tudjuk. Az élet ilyen, de soha ,ismétlem soha nincs olyan helyzet amiért megérné kislisszolni a vészkijáraton. Nézd, meghalni nem nehéz, élni sokkal nehezebb, és azáltal leszel igaz ember, ha a nehezebbik utat választod. Kudarcok érnek? Nem baj. Csalódások? Az sem baj. Megalázások? Semmi gond. Elértél egy olyan pontra, ahonnan lejjebb már nem lehet kerülni? Az a lehető legjobb, mert tudom, hogy innen már csak felfelé vezet az út. 21 éves vagy. Hétévente fordul a sorskerék. A tied most fog. Eszembe jutott egy eset, ami velem esett a minap. Csikorgó hideg volt,kimentem begyújtani a kazánba, tudod a reggeli nyűgösség még bennem volt, olyan jó morgós kedvem volt, fázott a kezem, ahogy aprítottam a gyújtóst, na még ezt is nekem kell, gondoltam, de csak azért, hogy még jobban hergeljem magam. Aztán ahogy guggoltam a kazán előtt, kiszedtem a szenet, lassan megnyugodtam, amikor a tűz pattogott már belémhasított egy gondolat, ha én most bénán feküdnék egy ágyban tehetetlenül, mekkora örömöm telne egy egyszerű tűzrakásban, vagy nincstelen volnék, akinek még tüzelője sincs... Mekkora hálátlanság volt tőlem, hogy ilyen rosszkedvű voltam. Remélem, érted merre akarlak vezetni. Nézd meg az életedet egy olyan valaki szemszögéből akinek még annyi sem adatott, mint neked. Tudod , semmi sincs egyenlően elosztva. Kinek több, kinek kevesebb jut. Boldogságból is. Most úgy érzed, hogy neked kevesebb. Vigasztaljon az, hogy lesz ez még több. Add meg magadnak az esélyt. Üdvözöllek szeretettel.
2012. febr. 27. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:

Mindig azt mondják,hogy a saját problémánk a legnagyobb probléma.De vannak esetek amikor még te is összeteszed a két kezed ,és azt mondod,hogy " te jó ég! Akkor én minek is sírok? Hiszen csak 21 éves vagyok,még az életem felét sem éltem le.Igaz a szüleim nem szeretnek,még nem találtam meg életem párját,de bőven van még lehetőségem arra,hogy küzdjek,keressem a nagy őt!"

Én 19 évesen nagy szerelmesen férjhez mentem,és szültem.iker fiaim lettek,és én voltam a világ legboldogabb embere.Egészen addig amíg a rendőr nem kopogott be hozzánk(akkor fel sem tűnt hogy az utcában a mentő is ott volt már) Közölte majdnem sírva a fiatal rendőr hogy a férjem és a 4 éves iker fiaim autóbalesetben meghaltak.(megégtek)

De a tragédiám itt nem értek végett,és nem is itt kezdődtek.De ez a tragédia volt az ami még most is elevenen él bennem.Azt,hogy az anyám alkoholista volt,és állandóan vert,már rég nem érdekel.Azt,hogy én mint élőhalott újra élni kezdtem,és újra férjhez mentem,majd a volt férjem okozott újabb tragédiát,még ezen is túlléptem..Én sok minden megéltem..Végül is 36 évesen újra szerelmes lettem,és született egy csodálatos lányom..

A lányom ma mindenért kárpótol.Minden átélt fájdalomért,tragédiáért.Ma már hálát adok az égieknek,hogy élhetek..Na ezért kell neked is küzdeni,és nem feladni..Eljön majd a te időd is,amikor boldog,és szerelmes leszel.Amikor majd a karodban lesz egy pici baba aki önzetlenül fog szeretni,és szívből szeretheted,Akiért érdemes lesz élni,és akár meghalni is..21 évesen még fiatal vagy,hogy öngyilkosságon járjon az eszed..

40/N

2012. febr. 27. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:

ma 20:01

te jó isten!!! Na én ezek után nem is gondolom,hogy olyan rossz lenne az életem..Pedig azt hittem csak én vagyok olyan szerencsétlen,hogy nem találja meg a párját..De ezt átélni,és túlélni..nem semmi!

2012. febr. 27. 20:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
Azzal nem vigasztalunk meg senkit, ha rátoljuk a saját nyomorúságunkat. Van neki így is épp elég...
2012. febr. 27. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

20:01 nagyon durva történet és könnybe lábadt a szemem, miközben olvastam. Az én problémáim a tieidhez képest említésre sem méltók.

21/F

2012. febr. 27. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:

ma 20:46

Lehet,hogy nem vigasztaljuk meg,de ráébreszthetjük,hogy van értelme az életnek,és nem szabad idő előtt feladni.Sosem tudhatja,hogy mit hoz a holnap.Ha most eldobná az életét,akkor mitől lenne jobb? Semmivel,Sőt.rosszabb lenne,mert elcseszné annak a lehetőségét,hogy valahol valaki őt szeresse,hogy az élete jó legyen.

Ha a tragédia után eldobtam volna az életemet(hazudnék ha azt mondanám,hogy nem fordult meg a fejembe.Megfordult,én is öngyilkos akartam lenni) akkor ma nem lennél boldog,ma nem élhetne a lányom,és nem élhetne tovább a fiaim emléke,és az első szerelem emléke..

Nem kell vigasztani a kérdezőt,azzal sem érünk el semmit..De rá kell jönnie,hogy az élet nem mindig szép és jó,és mindig vannak helyzetek amikor fáj,nagyon fáj..De ettől függetlenül élni jó.

(20:01 vagyok)

2012. febr. 27. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!