Mi adhat nekem motivációt kimászni ebből az egésznapos álmodozásból és megnemszólalásból?

Mindig is ilyen voltam, de mégis olyan 5-6-7.-es koromtól kezdve durvult a helyzet, a mai napom úgy nézett ki, hogy bemegyek suliba, és egy szót nem szólók senkihez, mindenkinek válaszolok ha kérdez, de a személyiségemből adódóan nem kérdeznek túl sokan, nyáron már azt hittem megváltoztam egyre szociálisabb lettem, még jártam bulizni is, egész laza ember lettem, és október körül elkezdtem komolyabban gitározni, azóta az van hogy hazajövök suliból és éjfél-1 fele teszem le a hangszert és megyek aludni..

a szociális képességeim nagyívben ereszkednek, a barátaimhoz is egyre kevesebb kedvem van, egyedül a zenekar érdekel amihez már csak egy dobos kéne(már vagy 20 embert megkérdeztem egyiknek sem jó)

nem tudom mit csináljak, egy biztos az nem lesz elég hogy azt mondom "áhh najó ebből elég én most szociális leszek, és figyelek órán álmodozás helyett" ,kell valami belső erő ,vissza kéne szereznem vhonnan mert ez nekem totál kiesett

mit csináljak?

18f