Hogyan tudnék ebből kikeveredni?

20 éves vagyok, az elmúlt majdnem 4 évben sok olyan dolog történt velem ami lelkileg nagyon megviselt(ezeket nem fogom ide leírni),a fő problémám az hogy évek óta nem kapok semmi szeretetet, törődést, pedig én is emberből vagyok, nekem is vannak érzéseim. senkim nincs akivel a problémáimról beszélhetnék vagy csak egyszerűen elmehetnék szórakozni, évek óta nem tudom jól érezni magam. akik barátaimnak nevezték magukat folyton lefaroltattak, gerinctelenül viselkedtek velem pedig én mindig kiálltam mellettük vagy segítettem nekik akármilyen bajban voltak, én voltam az első akit felhívtak ha baj volt mert tudták hogy én úgyis segítek nekik, és mindig amikor nem segítettek nekem vagy undorítóan viselkedtek velem naivan azt gondoltam hogy ők a barátaim megbocsájtom nekik, ilyen sokszor volt de ennek vége. komoly barátnőm még nemvolt de nagyon szeretnék csak semmi önbizalmam nincs mert volt olyan hogy a lány se tudta hogy mit akar és olyan is volt hogy elhagyott egy szebbért jobbért stb szóval elvették minden önbizalmam. míg másoknak az élet barátságokat, szerelmet, boldogságot adott addig nekem egyedüllétet magányt reménytelenséget mély depressziót amiből sehogy sem tudok kikeveredni, 1,5 év telt el mire rájöttem hogy ez nem csak egy ideiglenes lelki állapot hanem depresszió, nem kicsit volt sz@r érzés bevallanom ezt magamnak meg azt hogy segítségre szorulok de senki nem segít, tavaly többször kaptam ideg összeroppanást pedig tényleg sok mindent kibírok és ki is bírtam de besokalltam, majdnem sikerült öngyilkos lennem de szerencsémre vagy szerencsétlenségemre(ki tudja) kivették a kezemből a pengét és annyira el voltam keseredve hogy hittem az illető "hegyi beszédének" sajnos, pedig én egyáltalán nem akartam ilyen lenni, az élet tett ilyenné, az hogy visszakapod az élettől amit adtál legyen az rossz vagy jó meg hogy jó tett helyébe jót várj ez egy f@sszág, az élet sz@r az emberek meg önzőek. nem tudjátok és meg ne tudjátok hogy milyen az az érzés hogy nem szeretett még senki és hogy nem kellesz senkinek meg hogy már azt se tudod hogy mi az a boldogság, de legalább én mindig megtettem mindent mindenkiért és soha nem voltam egy szar alak vagy érdekember mint sokan. ha lenne barátnőm aki tiszta szívből szeret és akit én is szeretek akkor minden más lenne, nem érdekelne semmi és senki főleg azok az érdekemberek akikkel körül vagyok véve, lesz@anám az egész világot, csakis ő érdekelne, de így egyedül a világ ellen nagyon nehéz. nem tudok egy idegen lánnyal beszélgetni vagy leszólítani mert semmi önbizalmam, egyszerűen már nem tudok kezdeményezni pedig nagyon szeretnék, ez lenne a megoldás minden gondomra de nem megy. a családomról annyit hogy szégyen vagy nemszégyen de a saját családom nem ismer, és ha eddig nem ismert meg akkor ezután se fog, a családom és én 2 különböző világ vagyunk, én megértem őket, ők nem értenek engem