Voltatok már padlón?

Igen, voltam.

Nem volt munkám (még most sincs), eközben a párom is megcsalt, és épp arra a leletre vártam, amiből kiderül, hogy rákos vagyok e, vagy sem. (igaz, az "csak" 1 hét volt, de senkinek nem kívánom. Ja, és nem vagyok rákos. :))

Borzasztó volt, azt hittem tényleg nincs tovább.

Szerencsére nekem vannak a világon a legjobb szüleim, akik öntötték belém a lelket rendesen.

Aztán nekiálltam régi fényképeket nézni a fiatalabb koromból, és valamiért az is erőt adott.

És végül, de nem utolsó sorban az ima, templomba járás. Igen, vallásos vagyok, de akkoriban nem igazán tudtam élvezni a miséket, meg a szenteskedést. De azután az egy hét után, amikor az eredményre vártam, megfogadtam, hogy visszaáll a régi rend, és elmegyek misére. Volt, hogy mise után ott maradtam a templomban, és csak ültem.

Így végül észre sem vettem, de felálltam valahogy. :) Újra eljártam a barátokkal, aktívan elkezdtem munkát keresni, elkezdtem egy tanfolyamot, amivel talán több esélyem lesz, és rájöttem, hogy a párkapcsolatom egy kalap sz@rt sem ért. :)

Nem mondom, lehetne jobb is, de most jelenleg úgy érzem, hogy közelebb állok a boldogsághoz, mint valaha. :)

Igen.

Előszőr az, hogy sokáig nem jött össze egy kapcsolat sem, 21 éves koromig szingli voltam.

Utána másfél év alatt pár kapcsolaton túl voltam már, de a leghosszabb is 4 hónapig tartott. Egy volt csak, amiből én léptem ki, de az is már vakvágány felé haladt.

Magam alatt voltam, hogy nem szeret senki, apa is akkoriban halt meg, szóval hadd ne kelljen leírnom, mit éreztem.

Pár napig hagytam, hogy eluralkodjanak rajtam a dolgok, majd megráztam magam, és átléptem rajtuk. Nem volt könnyű, sokszor eszembe ötlöttek, de nem érdekelt sokáig. A barátaim mindig velem voltak, és hálás vagyok, hogy ők mellettem álltak, meghallgattak, ha valami gondom-bajom volt. Minden szakításom után tudtam velük beszélgetni. Sokkal jobb lett.

Ne emészd magad sokáig, de ne is fojtsd magadba az érzéseidet. Beszéld meg valakivel, amikor már könnyebb. Lehet az akárki, akiben megbízol.

Jelzem, nekem azóta már egy fél éves kapcsolatom van... Korai elkiabálni a dolgokat, de az eddigiekhez képest nagyon jól alakul:-)

Ha nagyon tág határt keresek, én már öt éve a padlón vagyok és minden csak egyre rosszabb.

Öt éve ugyanis a szemem láttára lett öngyilkos a barátnőm. Ez nagyon durván a padlóra küldött, azóta sem tudtam feldolgozni.

Aztán idén januárban a legjobb barátomat is elvesztettem, sajnos ő is meghalt.

Mindezt a fájdalmat és veszteséget úgy próbáltam elűzni, hogy beszéltem egy lánnyal akit kedveltem, hónapokig beszélgettünk ezekről, de aztán egy idő után, kb 2 hete kijelentette, hogy,nem hiszi el amit mondok neki. Ezek után már nem tudom mit tegyek, annyira fáj már ez a sok veszteség.

Viszont nagyon nagy segítség a számomra, hogy elkezdtem blogot írni és egészen megkönnyebbülök, mikor kiírom magamból az érzéseket.

A másik ami nagyon sokat segített, mert időközben történtek dolgok, volt két hónap mikor bezárkóztam a szobámba és nem tettem mást csak zenét hallgattam és elgondolkodtató filmeket néztem. Ezekből a filmekből rengeteget tanultam az életről.