Hová szaladt el az idő? Kimaradtak a fontos dolgok. Most mi legyen?
Sziasztok!
19 éves lány vagyok. Furcsa, de úgy érzem, én lemaradtam arról, hogy felnőjek.
Az általános iskolában a lassú gyerekek közé tartoztam, ezért a tanárok nem szerettek, és ezt nem szégyellték az osztály előtt kimutatni. Az osztálytársak, mint gyenge láncszemet gyorsan megtaláltak. Ezért inkább kikapcsoltam a külvilágot és a saját fantáziámat vetítettem a helyére. Az álmodozás, magány középsuli végéig elkísért. Nem csak közösségben, a családban is.
Most félig felnőttként lógok a levegőben. Nyári melót még nem kaptam, de segítséget itthon a háztartásban már nem remélnek tőlem. Hogy miért? A sok ígéret, hogy majd megcsinálom, aztán mindig anyámnak kellett mert én elmentem álmodozni. Ha most azt mondom valamit megcsinálok, csak bólint és elkezdi egyedül, mintha ott se lennék. Nem vesznek kicsit se komolyan. Mintha nem lennék se gyerek, se felnőtt. Csak vagyok, mint árok szélén a gaz.
Minden tanácsra nyitott vagyok, a pszichológust kivéve. Nem akarom még azt is anyámékkal fizettetni.
válasza:
válasza:El ne menj "dianetika" tesztre, beszippant a szientológia, és annyi neked!
Ne foglakozz a múlttal! Az ott van úgyse tudsz vele mit csinálni!
Még csak 19 vagy! Mától csináld másképp a dolgaidat!
Akár egy füzetbe is leírhatod, miken fogsz változtatni, és egyszerűen ahhoz tartod magad!
Rám is rámférne, mert én meg menthetetlenül jóindulatú, és naív vagyok. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a köpönyegforgató, ármánykodó sarlatán gané emberekkel, főleg ha össze is játszanak ellenem.
válasza:Szóval kesergés, meg álmodozás helyett húzol egy vonalat, lapozol, és mindent másképp csinálsz mától!
Nap végén pedig átgondolod mi hogy történt és miért!
Aztán kipihened :P
válasza: válasza:Tényleg el ne menj arra a tesztre! Pont az ilyen bizonytalan, útjukat kereső fiatalokat keresik, hogy beszippanthassák őket. Ilyenkor a fiatal felnőttek vágynak arra, hogy tartozzanak valahova és vigyázzanak rájuk. Főleg azok, akik magányosak voltak gyerekkorukban. Ezt használják ki nagyon csúnyán. Nincs neked szükséged ilyesmire! Majd lesz barátod. Egyébként a "dianetika" teszten mindenkinek azt mondják, hogy egy roncs az élete, ezt el ne hidd! Majd akkor leszel igazi roncs, ha csatlakozol közéjük.
19 évesen tökéletesen normális ez az érzés. Már nem vagy gyerek, de még nem is nőttél fel teljesen. Mindenki azt érzi, hogy gyorsan elrepült a gyerekkora, de ezt ne rossz dologként fogd fel, hanem lehetőségként. Itt az idő, hogy felállj, és nekiláss tenni valamit! Semmiről sem késtél el, pont itt az ideje, hogy nekivágj az életnek. Pszichológusra meg pláne nincs szükséged. Tökéletesen normális vagy. Végezd el az iskolát, aztán menj továbbtanulni, keress munkát és éld az életed! Előbb-utóbb el kell majd költöznöd otthonról.
Az otthoni segítéssel kapcsolatban meg annyit, hogy most, hogy tudod, hogy kicsit szórakozott vagy, oda tudsz majd figyelni erre. Csak segíts és ne ígérgess. Egyszerre csak egy dolgot határozz el és azt csináld is meg, kőkeményen. Észre fogják venni, hogy megváltoztál és felnőttként fognak kezelni. A szülőknek is nehéz ez az időszak, hidd el. Most értek el egy fordulóponthoz a gyereknevelésben és biztos kicsit fáradtak is. Aztán jön majd, amikor "kirepülsz a családi fészekből" és az sem lesz könnyű nekik. Nekik mindig a kisgyerekük maradsz, legyél akárhány éves. :) De tehetsz érte, hogy felnézzenek rád!
Kezdj el sportolni, vagy tanulni valamit, amihez kedved van. Az is segít majd, hogy kitartóbb legyél és az egészségednek is nagyon jót tesz. Még pár év, és túl fogsz lendülni ezen az időszakon. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!