Szeretek csinosan öltözni, és ’tökéletes’ állapotban indulni el otthonról, de nem szeretem, ha megnéznek. Más is van így ezzel?

Elég nagy ellentmondás, és próbálok rájönni a miértjére..

Fontos számomra a külső, szeretem szépen (diszkréten) kisminkelni magam, megcsinálni a hajam. Átlagos, nem kirívó, de azért nőies ruhákat próbálok beszerezni, és hordani. Bulikban sem viszem túlzásba, legtöbbször marad a szűk farmer/cicanadrág, egy alkalmibb felsőrésszel. Egyáltalán nem vagyok plázacica, nem vagyok mű, és nem estem át a ló túloldalára, de igenis fontos számomra, hogy szépnek érezzem magam, és tudjam, hogy mások is annak látnak. Tehát nyilván ez nem csak magamnak, de a külvilágnak is szól valamennyire..Viszont nem tudom kezelni azt, ha megbámulnak, vagy beszólnak(akár pozitív megjegyzéseket), sokkal nagyobb a helyzet által okozott kellemetlenség, mint az öröm, hogy elismerő pillantásokat kaptam. Sokszor legszívesebben láthatatlanná válnék, és szeretném a lehető legkevesebb feltűnést kelteni..de mégsem visz rá a lélek, hogy trampli módon nézzek ki azért, hogy elkerüljem az emberi tekinteteket..Mellesleg lehet, hogy azzal még kirívóbb lennék.

Nem tudom, mit tehetnék, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és ne legyek rettenetesen zavarban ilyen szituációkban…

21/l